AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1963-1964. Budapest (1966)
IV. Könyvtár- és művelődéstörténeti tanulmányok. - Berlász Jenő: Horvát István könyvtárának megszerzése a Nemzeti Könyvtár számára
József (1745—-1832) pécsi kanonokhoz intézett leveleit, továbbá Révai Miklós és Horvát István kapott leveleit. 39 e) Külön áttekintés készült — ugyancsak Waltherr munkájával — a könyvtárban előforduló különböző hazai szerzők alkotásait tartalmazó kéziratállományról. Legbecsesebb ezek között a Pápai Pál-féle 1539. évi magyar nyelvű zsoltároskönyv volt. Figyelemre méltónak látszott egy bizonyos Balog György által 1614ben magyarra fordított Cicero-ovus is. A többi anyag jobbára a XVIII. századból származott. Kiemelkedtek közülük Révai Miklósnak hátrahagyott nyelvészeti munkái 10 kötetben, valamint a tudós Koller Józsefnek egy, és Trenka Mihály Alajosnak az egyetem történelemtanárának 8 kötetet kitevő históriai kéziratai. E csoportban összesen 37 manuscriptum volt. 50 f) A hatodik jegyzék (Károlyi-Trattnertől) magának Horvát Istvánnak „kidolgozott vagy csak megkezdett munkáin kívül nyelvtanra és irodalomra, a világon szerte létező magyar kéziratokra, könyvtanra és tudományosságra, a Föld leiratra, Ország ösmeretre, és Történettudományra, a Közálladalmi és törvényre vonatkozó" kéziratait, jegyzeteit, anyaggyűjtését tárta fel 460 tételben; megjegyezte, hogy a kötegek száma 800-nál többre megy. 51 g) Végül az utolsó lista — ismét Horvát Árpád összeállításában — summásan jellemezte a könyvtárhoz tartozó mintegy 300 darab, jobbára XVIII. századi eredetű „földabrosz" tudományos jelentőségét. 52 Kiegészítésként a jelentéstevők megjegyezték azt is, hogy mindezen túl „vannak még a könyvtárban számos rajz és arczkép nyomatok; van egy pamat magyar pénz nyomat; jó rakás réz és ezüst folyamatban volt és emlékpénz, egy elefántcsont igen drága és domború metszésű szent kép (dyptichon); több pecsét nyomó; három ég- és föld golyó; van tulajdon munkájából több százra telő kötetlen példány; ... és talán még egyéb is, miről mi még tudomással nem bírunk . . ", ami ti. ötven napi munkájuk során nem kerülhetett a kezükbe. 53 József nádor meghagyása szerint nyilatkozniuk kellett volna a végrendeleti végrehajtóknak arról az összegről is, amelyért az örökösök nevében a nagyszerű gyűjteményt a magyar nemzetnek átengedni készek volnának. Ebben a kérdésben azonban nem akartak határozottan állást foglalni^ inkább csak a gyűjtemény reális értékét fejezték ki. Becslésüket elsősorban Horvát Istvánnak, egy 1835. június 8-án kelt, ifj. Urményi Józsefhez (1807—1880), Fehér vármegye főjegyzőjéhez intézett levelére alapították, amelyben a levélíró határozottan kijelentette, hogy könyvtárára már addig is 150 000 rénes forintnál többet költött. 54 Csak másodsorban hivatkoztak Horvátnak. 1846. április 24-án Kubinyi Ágostonhoz írt nyilatkozatára, amely szerint Obrenovics Milos szerb fejedelem ugyancsak 150 000 rénes forintot igért a bibliotékáért készpénzben. 55 Ennek az irányárnak hangsúlyozása mellett azonban az adásvétel összegének végső megállapítását a nádor döntésére bízták, megjegyezvén, hogy rögtöni kielégítést nem kívánnak, megelégesznek az árvák részére adandó kötelezvénnyel, amelyre addig is amíg a tőke kifizetésére vagy törlesztésére sor kerülne, csak a kamatokat folyósítanák. Végül készségüket jelentették ki a könyvtár azonnali átadására abban az esetben, ha a főherceg a megegyezést lehetőnek látja. 56 Károlyi, Reseta és Waltherr nyilatkozatukat nem közvetlenül, hanem Stoffer Józsefen, 37 a nádori iroda igazgatóján keresztül kívánták József kir. herceghez eljuttatni. Mellékletekkel felszerelt, augusztus 16-áról keltezett iratukat tehát augusztus 21-én egy külön levél kíséretében küldték meg Alcsutra $fo//ernek. 58 258
