AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1963-1964. Budapest (1966)

IV. Könyvtár- és művelődéstörténeti tanulmányok. - Berlász Jenő: Horvát István könyvtárának megszerzése a Nemzeti Könyvtár számára

II. Társadalmi mozgalom a Horvát-könyvtárért Horvát István 1846 májusában huszonhárom évig tartó tanítás után lelépett az egyetemi katedráról. Még csak 62 éves volt, de szervezete az egyoldalú megerőltető munkában már felőrlődött. Egy hónap múlva, június 13-án el is költözött az élő-küzdő magyarság soraiból. Korporsóját a keze, alatt felnőtt értelmiségnek olyan kiválóságai állták körül, mint Eötvös József, és Szalay László Az ifjúság nevében pedig a szabadságharc majdani vértanúja, Vasvári Pál búcsúztatta.

29 A középértelmiség, ti. a táblabíó nemesség, a amely haracos alkotó Horvátot oly lelkesen támogatta, nem feledkezett meg róla akkor sem, mikor az elbetegesedve visszavonult, amikor családjának jövőjéért aggódva könyvtára eladásának gondolatával foglalkozott. A megyék — mintha csak kiváltságaik biztosításáról lett volna szó — mihelyt hírt vettek a magyar múlt becses dokumentumait felölelő könyvtár esetleges áruba bocsátásáról, azonnal közügynek nyilvánították annak megszerzését. Valóságos társadalmi mozgalmat indítottak a híres bibliotékának közpénzen való megvásárlásáért és a Nemzeti Könyvtárba valá bekebelezéséért. A társadalmi fejlődés jele mutatkozott meg ebben a magatartásban: a még rendi formák között élő, de a polgári kultúreszményeket már fenntartás nélkül ápoló felvilágosult-romantikus értelmiségnek szolidaritása a nemzeti célokat szolgáló tudományossággal, s egyre növekvő szerepe a korszerű társadalmi fejlődés kulturális irányításában. A Nemzeti Könyvtár léte, fennmaradása már az. egész művelt társadalom közös ügye volt; sorsa nem függött többé áldozatkész mágnások támogatásától. Nem sokkal korábban, az alapítást követő első és második évtizedben még inkább csak hivatalos tényező, a nádor buzgólkodott és áldozott Széchényi bibliotékájának s az időközben kialakult egyéb gyűjteményeket felölelő Nemzeti Múzeumnak gyarapítása érdekében, megvásárolván az alkalmilag árverésre kerülő tudományos értékű könyv-, kézirat- és oklevélgyűjteményeket, így többek között Eder Józsefét 1808-ban, Kovachich Márton Györgyét 1809-ben, Szirmay Antalét 1810-ben, Kéler Gottfriedét 1827-ben.

30 A nemesi társadalom ebben az időben még legfeljebb csak pártoló törvényeket hozott (1807: 24. t. c, 1808: 8. t. c.) a könyvtár érdekében.

31 Am a harmincas évek elején már szélesebb és mélyebb mozgalom bontakozott ki. Az 1832—36. évi híres reformországgyűlés rendéi (37. t. c.) tetemes összeget, 125 000 forintot szavaztak meg a híres pesti műgyűjtő, JanTcovich Miklós gazdag könyvtárának és egyéb értékes gyűjteményeinek megszerzésére, egyszersmind, hogy a hatalmasan megnövekedett nemzeti gyűjtemények méltó elhelyezést nyerjenek, további 500 000 forintot ajánlottak meg a Nemzeti Múzeum palotájának felépítésére.

32 S amint ez az intellektuális réteg a reformkorszak sodrában egyre lázasabban folytatta kultúrépítkezését — úgy vált a nemzet könyvtárának ügye is egyesek, testületek és hatóságok áldozatkészségének megnyilvánulásával mindinkább közfigyelem tárgyává, így történt, hogy Horvát István könyvtárának megszerzésére már a nemesi társadalom vidéki szervezetei, a megyék tették meg a kezdeményező lépést. * Még 1845 őszén történt, hogy Nógrád megye közönsége hivatalos felterjesztéssel fordult a m. kir. helytartótanács elnökéhez, egyben a Magyar Nemzeti Múzeum hivatalos pártfogójához, József nádorhoz, és közölte vele azt az értesü254