AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1963-1964. Budapest (1966)

IV. Könyvtár- és művelődéstörténeti tanulmányok. - Ferenczy Endréné: Az Országos Széchényi Könyvtár Olvasószolgálatának története 1802—1919

használatra alkalmas épület hiánya volt. Ezzel szemben a karok és rendek — hivatkozva a tervezett új épület megfelelő hely viszonyaira — a kölcsönzés teljes eltiltását követelték, és eredményesen: a törvényjavaslat kimondja, hogy ,,a Múzeum gyűjteményeiből semminemű tárgyak országgyűlési engedelem nélkül ki nem adathatnak".

30 A döntést törvénybe nem iktatták, de mint országos határozat érvénybe lépett. Nem sokkal a határozat megszületése után, 1838-ban a könyvtár történetének ez az első korszaka szomorú véget ért. A régi telken emelendő új épület munkálatai hosszas huzavona után csak éppen, hogy megkezdődhettek, amikor az 1838. évi árvíz veszélye ismét kiűzte a könyvtárat már amúgy is roskatag otthonából. Összefoglalva az áttekintett korszakban a könyvtár olvasószolgálati tevékenységét, megállapíthatjuk, hogy, ha számszerű eredményekben nem is vetélkedhetett a nagyobb létszámú személyzettel, kedvezőbb helyviszonyokkal és régebbi, kiforrott nyilvános szolgálati gyakorlattal bíró Egyetemi Könyvtárral, de a nemzeti könyvtár kifelé irányuló funkcióját adott körülményei között igyekezett ellátni. Látogatóinak többségét kétségtelenül a gyűjteményben gyönyörködni kívánó érdeklődők jelentették, a tényleges kutatók kisebb csoportja mellett. De a könyvtáros az olvasók kiszolgálásánál nem kevésbé fontos feladatot végzett az állomány bemutatásával sem, hiszen a nemzet kincseinek e tárháza már létének tényével is szerepet kapott a nemzeti gondolat fejlődésében. A tényleges olvasók érdeklődése inkább a kéziratok és oklevelek felé irányult, melyek jobbára még publikálatlan adataikkal nagyobb lehetőségeket kínáltak, mint a más könyvtárakban is fellelhető nyomtatványok. A használat lehetőségei és keretei tehát még csak kialakulóban voltak. II. 1838—1846 „. . . a nagy vízáradás alatt nyakra-főre, hogy a Nemzet Kintse megmentessék, mindent részént ládákban, részént kosarakban az első emeletbe kellett földszínről hordatnom, utóbb pedig, lebontatván fölöttem a házfedél az Építész humanitásából, megint mindent a Ludovicaeumba kellett kasos szekerekben kitakarítanom".

31 Horvát István szavai így foglalják össze az elkövetkező kilenc éves korszak kezdetét. 1838. március 14-én okozta az árvíz az immár rendszeressé váló könyvtári munkában az első fennakadást, Horvát kénytelen volt a gyűjteményt átrakni részint a magasabb polcokra, részint az emeleti helyiségekbe. A múzeum tulajdonába nemrégiben került Janków'c^-gyűjteményt is JanJcovich Miklós házából biztonságos helyre kellett szállítani: a kéziratokat és régiségeket a pestmegyei fegyvertárba, az ékszereket a budai levéltárba, a könyveket és képeket pedig az az egyetem és a nemrég elkészült Ludovika épületébe. Ez utóbbi helyre került valamivel később a Széchényi Könyvtár többi anyaga is, amikor az új épület munkálatainak előrehaladása val a régi, roskadozó házak lebontása elkerülhetetlenné vált. Mivel az átköltöztetés — hasonlóan az árvíz ellen való védekezéshez — siettetett, gyors munka eredménye volt,

32 így a könyvek felállításának rendje már szállítás közben megbomlott. A Ludovika épületében a gyűjtemény egy részét ugyan ideiglenes rendben felállították,

33 de többsége ládákban maradt, és a 215