AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1963-1964. Budapest (1966)
IV. Könyvtár- és művelődéstörténeti tanulmányok. - Somkúti Gabriella: Korszerű természettudományos irodalom Széchényi Ferenc és Teleki László könyvtárában
Részben még a XVII. századi alkimisták közé tartozik J. KunJcel, aki mint gyógyszerész kezdte, majd fejedelmek szolgálatában álló vándorló tudósként folytatta. Nevezetesebb az itt található műve, a Laboratorium chymicum, (Berlin, 1767.) mely alkimista vonásai mellett sok értékes vegytani megállapítást is tartalmaz. Megtaláljuk J. Priestley fontos művét, melyben gázvizsgálatairól számol be. 124 A. L. Lavoisier-től két németre fordított mű szerepel, az egyik a flogisztonellenes kémia összefoglaló műve, a másik egy válogatás fizikai-kémiai írásaiból. 125 Inkább farmakológiai vonatkozású K. Neumann-n&k, a berlini orvosi sebészeti főiskola kémia tanárának, a porosz patikák főfelügyelőjének műve. 126 A bevezetőben említett nevek és a felsorolt művek közötti különbség részben már feltárja a hiányokat. Leginkább H. Boerhaave Elementa chemiae c. művét, & század egyik legfontosabb kémiai összefoglalását hiányoljuk. (Első kiadása Leydenben, 1731-ben.) Nem szerepel A. L. Lavoisier legfontosabb műve sem. 127 S. A. Marggraf ugyan keveset írt, kísérleti eredményeit többnyire a berlini akadémia kiadványaiban jelentette meg, de ezeket összegyűjtve kétszer is kiadták. 128 Gyűjteményeinkben nem szerepel. A keveset író tudósok közé tartozott H. Cavendish és J. Black is. Előbbi főleg a Philosophical Transactions-hen publikált, utóbbi kémiai előadásainak anyagát csak halála után adták ki. 129 Nem találunk művet C. L. Berthollet-től, akinek elsősorban a vegyrokonságról írt munkája jöhetne szóba, melynek német fordítása is volt. 130 Nem szerepel a szerzők között a két kiváló svéd vegyész, T. Bergmann 131 és K. W. Scheele sem. 132 A teljesség kedvéért említjük meg E. Geoffroy-t akinek orvosi könyvében igen sok a vegytani vonatkozás. A posthumus könyvet még többször kiadták a század folyamán. 133 A bevezetőben nem emlékeztünk meg N. Lémery francia vegyészről, akinek munkássága főleg a farmakológia terén jelentős. Cours de chymie c. művének első kiadása 1675-ben jelent meg és 23 kiadást ért — a század elején még ez volt a gyógyszerészek és kémikusok legnépszerűbb vezérfonala. Másik két műve is igen sok kiadást ért. 134 Szintén kiváló francia gyógyszerész és vegyész volt A. Baumé, a róla elnevezett sűrűségmérő feltalálója. Fontosabb művei a Chymie expérimentale et raisonné, (Vol. 1—3. Paris, 1773.) melynek német fordítása is volt 135 és az Elements de pharmacie théorique et pratique. (Paris, 1762.) A századvég két kiváló francia vegyészét említjük még meg; mindketten igen sokat tettek a francia forradalom, majd a napóleoni idők alatt a kémia ipari alkalmazása, ill. oktatása terén. Az egyik a gyáros J. A. Chaptal 136 a másik A. F. Fourcroy. Utóbbinak Philosophie chymique (Paris, 1792.) c. művét majdnem valamennyi európai nyelvre lefordították. Csak Széchényi könyvtárában találunk tőle egy művet. A kémia szak tehát elég sok hiányt mutat fel, még Telekinél is, de itt nem szabad elfelejtenünk, hogy Magyarország gazdasági fejlődése ekkor messze elmaradt a kapitalizálódó nyugati államok mögött, már pedig a vegytan elég szorosan összefüggött az ipari forradalommal. Alapvető téjékozódást a legújabb eredmények alapján mindkét könyvtár tudott nyújtani — s itt elsősorban P. Macquer műveire gondolunk. Jegyzetele 1. V.o. Holl Béla: Pest-Buda polgárainak könyvkultúrája a XVII.— XVIII. században. Bp. 1963. Klny. a „Tanulmányok Budapest múltjából" 15. kötetéből. 203
