AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1963-1964. Budapest (1966)

IV. Könyvtár- és művelődéstörténeti tanulmányok. - Somkúti Gabriella: Korszerű természettudományos irodalom Széchényi Ferenc és Teleki László könyvtárában

művei, aki eredeti munkásságán kívül (üstökös-kutatás) kitűnő csillagászattörténeteivel is ismertté tette nevét.

64 La Caille-nak is hiányzik az egyik alapvetőmunkája, bár ezt nem róhatjuk fel, mert a mű igen ritka, csak kis példányszámban nyomták.

64 E. Halleytől sem találunk műveket, holott volt korabeli párizsi kiadása, francia fordításban.

66 W. Herschelnek sincsenek művei, pedig több német fordítása is volt, köztük híres óriástávcsövének leírása.^Herschel teleszkópjai ismertek, sőt elterjedtek voltak a kontinensen, a nevesebb csillagvizsgálók az általa készített távcsöveket vásárolták. (A göttingeni csillagvizsgálónak is Herschel készítette távcsöve volt.) Nevezetes kozmológiai mű volt még J. H. Lambert német természettudósnak Kosmologische Briefe c. műve,

68 mely a Tejútrendszerről azonos felfogást vallott az angol T. Wrihgttal. (Eszerint a Tejútrendszer különálló csillagok összefüggő rendszere, a ködfoltok távoli Tejútrendszerek.) De míg T. Wright műve

65 jóformán ismeretlen maradt s az ő művét másodkézből ismerő I. Kant munkája, mely már a kozmosz evolúciós szemléletét fektette le, félévszázadon keresztül szintén az ismeretlenség homályában lappangott,

70 addig J. H. Lambert műve a hozzáértők körében már ismert volt. Sem a Széchényi, sem a Teleki gyűjteményben nem található. A felsoroltakon kívül hiányzik még Ch. M. de Lacondamine francia tudósnak a Föld alakjával foglalkozó műve is.

71 J. Bradleynek, a neves angol csillagásznak munkái elsősorban a Philosophical Transactionshen jelentek meg, Európában is elterjedt önálló művei nem voltak. VII. Míg a középkori fizikának két fő területe a csillagászat és az optika volt, az újkorban bevonult a fizikába az erő és a mozgás fogalma. Galilei munkássága lerakta a dinamika alapjait s ezzel megkezdődhetett az új, a mai fizika korszaka. Galileitol két irányú fejlődés indult el: egy kísérleti iskola és egy elméleti vonal, melyek azután a XVII. század végére egymásra találtak és összefonódtak. A következő század természettudományának már magától értetődő a módszer kérdése: a kísérletezés és az elmélet összekapcsolása. Amit Galilei indított el, Newton fejezte be: az általános gravitáció törvénye egységes világképet adott, szintézisbe foglalva az égi és a földi mozgásokat. A XVII. században a fizikának két ága fejlődött nagyot: a mechanika és a. fénytan. A mechanika a XVIII. században is az első helyen áll. A Newton utáni kor tudósainak feladata a mechanika matematikai apparátusának kidolgozása, az analitikus mechanika megteremtése. Ebben a munkában L. Etiler műve aa egyik fontos mérföldkő: Mechanica sive motus scientia analytice exposita (Petropolis, 1736), a másik, a betetőzés J. L. Lagrange műve: Mécanique analitique. (Paris, 1788.) Daniel Bernoulli és d' Alembert gazdagítják még lényegesen a mechanika területét. Jelentősen fejlődik a folyadékok és légnemű testek fizikája, önállósul a hangtan, megalapozzák a szoros értelemben vett akusztikát. A fénytan nem fejlődik lényegesen a század folyamán, de kialakul egy új ága a fény er ősségmérés, a fotometria. A hőtan, mely eddig eléggé elhanyagolt terület volt, most előtérbe lép, vizsgálják a testek viselkedését hő hatására, fontos törvényeket fedeznek fel. (J. L. Gay-Lussac) A hőjelenségekre főleg a kohászat fejlődése és a gőz feszítőerejének felhasználása tereli a figyelmet. A kalorimetria egyik megalapozója M. V. Lomonoszov. Munkássága a fizikának még számos területére kiterjed: megfogalmazta és kísérletekkel igazolta a tömeg megmaradásának elvét, felismerte-197