AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1963-1964. Budapest (1966)

IV. Könyvtár- és művelődéstörténeti tanulmányok. - Somkúti Gabriella: Korszerű természettudományos irodalom Széchényi Ferenc és Teleki László könyvtárában

Lagrange művei itt is hiányoznak s Euler munkássága nincs megfelelően képviselve. Főleg Lagrange Mécanique analitique (1788) c. művét hiányoljuk, melynek pedig német fordítása is volt.

45 Az Ecole Poly technique-hez kapcsolódó kör Lacroix, Legendre, Monge — kitűnő és elterjedt kézikönyvei sincsenek meg. Főleg S. F. Lacroix Traité du calcul différentiel et du calcul integral (1797) c. művére gondolunk, mely mindazt egyesítette, amit erről a tárgykörről előtte írtak. Hiányoljuk d'Alembert matematikai műveit

46 és Ch. Bossut neves francia matematikus munkáit.

47 Nincs a matematika történetéről szóló mű, pedig A. G. Kästner^ és J. E. MontuclaP művei ebből a tárgykörből elég ismertek voltak. Német és francia egyetemi tanárok műveiből bőséges a választék, s van néhány mérnöki szempontú matematikai összefoglalás is. Miután Anglia a matematikai tudományokban eléggé elszigetelt a XVIII. században, érthető, hogy angol matematikus műve, pl. C. Maclauriné, nem jutott el ezekbe a könyvtárakba. VI. A csillagászat XVIII. századi fejlődését is Newton felfedezése határozta meg: az égitesteket összetartó erő, a gravitáció törvényének lefektetése megadta a Naprendszer egészének átfogó szemléletét. A század tudósait ezek után elsősorban a Naprendszer méretei, mennyiségi összefüggései érdekelték. A tudomány előtt olyan kérdések álltak megválaszolatlanul, mint a Hold—Föld és a Nap—Föld távolság, pontosabb adatok a Föld alakjáról, tömegéről, stb. Első eset a tudomány történetében, hogy a fenti kérdésekre a válaszokat már nemzetközi méretekben szervezett tudós-expedíciók keresik és adják meg. Az 1769-es Vénusz-átvonulást, melynek vizsgálati eredménye a Föld—Nap távolságra adott már majdnem pontosválaszt, Európa valamennyi országában megfigyelik. Nyugat-európai tudósok II. Katalin meghívására Oroszországba utaznak, francia expedíciók Kaliforniában, Kelet-Indiában és St. Domingo szigetén végeznek megfigyeléseket, az. angolok Tahitibe küldenek ki megfigyelőket. A skandináv államok az északi sarkkörre szerveznek expedíciót, ebbe kapcsolódnak be az osztrák és magyar csillagászok is (Hell Miksa, Sajnovics János). A kor csillagász-matematikusait az égi mechanika érdekli, a bolygómozgások pontos leírására keresnek matematikai formulákat. A legnagyobbak közülük J. L. Lagrange, P. du Mawpertuis, és A. C. Clairaut. A századforduló legnagyobb elméleti csillagásza P. S. Laplace. Munkásságuk eredményeként a század végére már pontosan kiszámították a bolygópályákat. Részben még az előző század végére esik E. Halley működése, aki főleg az üstököskutatással és a földmágnesség terén végzett kutatásaival szerzett elévülhetetlen érdemeket. 1742-ben halt meg, de műveit még halála után is sokszor újranyomták és használták. Az ő nevéhez, fűződik a XVIII. század egyik leglátványosabb tudományos diadala: az általa előre kiszámított időben és helyen valóban feltűnt egy üstökös, (16 évvel Hallej halála után) melyet azóta is Halley-üstökös néven ismerünk. Az állócsillagok világáról a XVIII. században még nem sokat tudtakMegelégedtek a pozíció-megfigyelésekkel, ezek alapján katalogizálták a csillagokat, egyre bővülő, nagy csillag-katalógusok jelentek meg. A legjelentősebb és legbővebb a századvégi megfigyeléseket feldolgozó 1801-ben megjelent Histoire céleste frangaise c. gyűjtemény, mely már 50 000 csillag adatait tartalmazta. A csil13* 195