AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1963-1964. Budapest (1966)

IV. Könyvtár- és művelődéstörténeti tanulmányok. - Somkúti Gabriella: Korszerű természettudományos irodalom Széchényi Ferenc és Teleki László könyvtárában

II. Széchényi Ferenc, mikor magyar és magyar vonatkozású könyveinek gyűjteményét 1802-ban a nemzetnek adományozta, soproni házában elhelyezett könyvtárát visszatartotta, s ez továbbra is saját tulajdonában maradt. A könyvtár akkori igazgatója, Miller Jakab Ferdinánd több ízben szeretett volna a pesti könyvtár részére ebből a soproni könyvtárból egyes műveket megszerezni, Széchényi azonban „. . .nem volt hajlandó megbolygatni e gyűjteményt, melyet nagyon szeretett."

3 Eredeti terve az volt, hogy ezt a könyvtárat halála után adják el s a befolyt összeget a nemzeti könyvtár céljaira fordítsák, 1818-ban azonban úgy határozott, hogy e szándékát még életében megvalósítja. A könyvtár átvételére Horvát István történész, a nemzeti könyvtár alkalmazottja utazott le Sopronba 1819 januárjában. Csodálkozva állapította meg, hogy a könyvtár milyen értékes anyagot foglal magába: a klasszikusok kiadásain kívül a legkülönfélébb külföldi tudományos műveket, melyeknek értéke még a nemzeti könyvtár értékét is felülmúlja. Csak a duplum-műveket javasolta eladásra, a többiből a nemzeti könyvtár mellett egy segéd-könyvtár létesítését ajánlotta, mely a külföldi tudományos művekkel jól kiegészítené a csak magyar anyagot tartalmazó eredeti Széchényi alapítványt. Ez a „segéd-könyvtár" elnevezés a későbbi irodalomban zavart okozott. Széchényi soproni könyvtárát ugyanis úgy emlegették, mint ami „csak segédkönyveket"' tartalmazott, holott itt nem a mai értelemben vett segédkönyvekről és segédkönyvtárról volt szó. Az elnevezés pusztán azt jelezte, hogy a csak magyar és magyar vonatkozású anyag gyűjtésére alapított és rendelt nemzeti könyvtár mellett ez a könyvanyag mintegy kisegítő, járulékos, segéd-jellegű volt. Horvátnak, sikerült Széchényit meggyőznie terve helyességéről, de heves ellenkezésre talált saját főnökénél, Millernél, aki továbbra is a könyvek eladása mellett kardoskodott, még Széchényi ellenében is. Nem célunk itt ennek a harcnak egyes állomásait ismertetni, melyet Kollányi amúgy is részletesen megírt; tény az, hogy az 1819-ben Horvát által Sopronban átvett és Pestre szállított könyvek közül Miller sokat eladott, s gazdálkodásának csak 1820 őszén a nádor erélyes közbelépése vetett véget. Ekkor írta meg Széchényi Ferenc második alapítóieveiét a. soproni könyvtárról, alig két héttel halála előtt, melyben az általa alapított nemzeti könyvtár mellé egy „segéd-könyvtárat" alapít. A Sopronban átvett könyvek jegyzéke fennmaradt, s ma ennek alapján rekonstruálhatjuk az eredeti állományt, melyet a müncheni szakrendszer bevezetésekor a kor szisztematizáló könyvtárrendezési elveinek megfelelően az állomány többi részeibe besoroltak. A katalógus betűrendben 5085 művet, 9205 kötetben sorol fel, becsértéke 26 002 fr. 8 krajcár.

4 Külön jegyzékbe kerültek az ugyancsak ekkor átvett térképek, metszetek, festmények, oklevelek, oklevél-másolatok és könyvszekrények. A könyvjegyzék a szerzőn, címen, esetleges közreműködőn kívül feltünteti a megjelenés helyét és évét, a kötetszámot és a becsértéket, kiadót nem ad. A címet olykor rövidítve közli, pontatlanságok is előfordulnak. Teleki József 1826. március 17-én adományozza a maga és testvérei nevében apjuktól, id. Teleki Lászlótól örökölt 30 000 kötetes könyvtárukat a Magyar Tudós Társaságnak.

5 Az alapítólevél említi, hogy Teleki László utódai gyarapították a könyvtárat, ez azonban nem lehetett jelentős. Teleki József elsősorban saját könyvtárát gyarapította, melyet azután 1850-ben szintén az Akadémiának adományozott. A szóban forgó gyűjtemény alapjait még a családaiapító Teleki 188