AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1963-1964. Budapest (1966)

III. Az OSZK gyűjteményeinek anyagából - Windisch Éva: A magyar tudománytörténet forrásaiból

sításgyűjteményeket (Fol. Lat. 738, Quart. Germ. 1036.), végül Wilhelm Kehrn csáktornyai, majd Keszthelyen működő mérnök építkezési utasítását 1813-ból a Festetics-uradalom olyan részeire vonatkozó érvénnyel, ahol nincsen mérnök alkalmazva, s amely többek között az építőanyagokat, az egyes gazdasági épületeket, a régi épületek karbantartását tárgyalja (Fol. Germ. 1367.). Az építészeti vonatkozású kéziratok másik csoportja a rajzok: alap- és távlati rajzok, sőt kertalaprajzok gyűjteményei (Fol. Lat. 3747, Fol. Germ. 1337.); továbbá Pollack Mihálynak a Nemzeti Múzeum építéséhez készített tervrajzai. (Fol. Hung. 1269.)

16 A magyar földrajztudomány, amely már a XVI. század elején, Honterus működése nyomán kivált a tudományok differenciálatlan együtteséből, nagy mennyiségű, bár igen változó értékű anyaggal képviselteti magát az OSZK Kézirattárában. Értékre változó, de jellegét tekintve eléggé homogén anyaggal: zömét a földrajztudomány szempontjait kisebb-nagyobb mértékben érvényesítő, egy-egy megye vagy országrész leíró földrajzát tárgyaló művek alkotják; a földrajz más ágazatai csak jóval kisebb súllyal szerepelnek. A leíró földrajzi kéziratok kiegészítőjeként fogható fel a XVIII. században statisztikának nevezett összefoglalások jó része is: ezek éppúgy az államismereti irányzat szellemében s követelményeinek megfelelően íródtak, mint a földrajzi leírások, s a mai értelemben vett statisztikához kevés közük van. A középkori földrajzot két kódex (Nicolaus Donis Germanus: Tractatus de tribus orbis partibus, XV. sz., német eredetű, Clmae. 164. és Ptolemaios Cosmogray/wa-jánakbreviáriuma a XV—

XVI. sz. fordulójáról, Clmae. 245.) és két térkép: a Benincasa-íéle, az irodalomból is ismert 1474-i tengeri térkép,

17 s egy másik XV. századi tengeri térkép képviseli (Fol. Ital. 8, 41.). Három további itáliai provenienciájú tengeri térképtől,) (kettő a XVII. századból, egy 1704-ből: Fol. Ital. 1, 2, 43.) s néhány apróságtól eltekintve az egész további földrajzi-államismereti anyag a XVIII—

XIX. század terméke, jeléül — már mennyiségével is — annak, hogy a közműveltség kialakításában nem a XVI. századtól fogva létező szorosan vett földrajztudománynak, hanem a XVIII. században felvirágzó államismeretnek volt szerepe. E művek élén—mind a korukat, mind a jelentőségüket tekintve — Bél Mátyás kéziratai állanak. Vármegyeleírásairól számos kivonatos és teljes másolat készült;

ls ezek szolgáltatták a mintát a további hasonló munkákhoz, amelyek vagy kézikönyvjelleggel, gyakran iskolai céllal az egész ország állapotát írták le;

19 vagy egy-egy országrészt illetve vármegyét — esetleg egy-egy várost — helyeztek részletező megfigyelésük középpontjába.

20 Ezek mellett külön kell számba vennünk a vegyes tartalmú, anyagukat kivonatosan tárgyaló, nem tudományos, hanem kizárólag oktatás- és közművelődés-történeti szempontból forrásként használható iskolai jegyzeteket, amelyek általános földrajzi ismereteket, az egész világ vagy egyes világrészek leíró földrajzát nyújtják, továbbá az antik világ földrajzát, vagy valamely korszak történeti földrajzát tárgyaló jegyzeteket.

21 A földrajztudomány körébe sorolhatók végül a történelmi földrajz egyes forrásai vagy forrásgyűjteményei, amilyen a lakott helyek összeírása (Catastrum locorum populosorum, Fol. Lat. 278,279,284—287, 296, 4318, 4346, Oct. Lat. 46.), úrbéri céllal készült összeírások (Fol. Lat. 280, 283, 290.), egyes horvátországi vármegyék állapotáról készített hivatalos felvételek (Fol. Lat. 1080, 1083.), egy Árpád-kori történeti földrajz kísérlete (Fol. Lat. 291.), s végül a helytörténeti anyaggyűjtések: GyuriJcovics Györgyé, Wagner Károlyé s másoké (Fol. Lat. 11 Évkönyv Í61