AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1963-1964. Budapest (1966)

III. Az OSZK gyűjteményeinek anyagából - Windisch Éva: A magyar tudománytörténet forrásaiból

könyvtárainak jegyzékei, amelyektől valóban az átlagos helyzet visszatükrözését várhatjuk.

4 Az egyes szaktudományok legkorábbi képviselői középkori kéziratok; ezek azonban, igen kevés kivétellel, nem magyar vonatkozásúak, s magyar tulajdonba csak könyvgyűjtői tevékenység során kerültek. így a matematika szak élén három középkori kézirat áll: egy német eredetű Boeihius kézirat (Institutio arithmetica) a IX. századból — a könyvtár egyik legrégibb kódexe —, egy XIV. századi matematikai mű (Johannes de Sacrobosco és Alexander de Villa Bei művei) bizonytalan provenienciával, s egy olasz eredetű kézirat a XV. század végéről a geometriai mérésekről (hozzáférhető és megközelíthetetlen tárgyak magasságának megállapításáról stb.) (Clmae. 3, 29, 197.). Az újkori matematikai kéziratok egyhangú képet mutatnak: csekély kivétellel valamennyi iskolai céllal, tanár vagy tanuló által készített jegyzet, ill. kézikönyv. Az egyhangúságért némileg kárpótol az a körülmény, hogy néhány XVII. századi kézirat is maradt fenn, aminek következtében a magyar matematikai oktatás viszonylag korai időponttól történő figyelemmel kísérése válik lehetségessé. Külön említést talán egyedül — s inkább érdekesség-volta folytán — Bugcnics András matematikai jegyzetanyaga érdemel: nyomtatásban is megjelent matematikai művének, a Tudákosság könyvé-r\ek kéziratán kívül a matematika számoságából maradtak fenn jegyzetei, igaz, hogy ezek már latin nyelvűek. (Fol. Lat. 80., Quart. Lat. 39, 555, 557, 564,Oct. Lat. 663, Fol. Hung. 108.) Nagy mennyiségű ábra teszi érdekesebbé egy XVIII. századi német nyelvű — talán nem magyarországi eredetű — euclidesi geometria kéziratát (Fol. Germ. 1317.). A matematika tudományának művelésére vonatkozó igény Franciscus Bcssi XVIII. század végén írott terjedelmes, de zavarosnak ható művében mutatkozik; bár a kör négyszögesítéséről írott művek megfelelnek a tudományos érdeklcdés ekkori irányának. (Fol. Lat. 176, 180, 182, Quart, Lat, 561, Fol. Germ. 460.) Figyelemreméltó végül, hogy a jegyzetek, példatárak, kézikönyvek zöme latin nyelvű; a magyar és a német nyelv a matematikai oktatásban csak elvétve jutott szerephez, a német nyelvűek pedig általában külföldi egyetemeken készült jegyzeteknek látszanak.

5 A matematikai anyaghoz csatlakozva tárgyaljuk a csillagászati kéziratokat. A középkorban és az újkor első századaiban a csillagászatot a matematikai tudományok között tartották nyilván, minthogy az ismeretek fejlődésének adott fokán a csillagászat a világnak csak geometriai leírását adhatta, s az asztronómia és fizika közötti szoros kapcsolat csak a későbbi évszázadokban, a fizika fejlődésével jöhetett létre. A matematika mellé helyezi a csillagászatot az a körülmény is, hogy a csillagászattal összefüggő gyakorlati tudomány, a naptárkészítés, szintén a csillagászat matematikai vonatkozásain épült fel. Sőt, nagy szerepet játszott a matematika az asztronómia elemeinek felhasználásával felvirágzott csillagjóslásban, asztrológiában is. A csillagászat és időszámítás fontosságát a középkori tudományos életben mutatja a fennmaradt ilyen nemű kódexek viszonylag nagy száma: a XIII— XV. századból 12 csillagászati, asztrológiai, időszámítási mű került az OSZK gyűjteményébe (Clmae.29, 59, 62,134,157,158,159, 247,275, 331, 381,437.). Bizonyíthatóan magyar eredetű sajnos nincsen közöttük, de egyikük, egy asztronómiai megjegyzésekkel ellátott naptár 1458-ból már a XVI. században, vagy legkésőbb a XVII. század elején magyar kézben volt (Clmae. 437.). A kódexek egy részében 158