AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1963-1964. Budapest (1966)

III. Az OSZK gyűjteményeinek anyagából - Windisch Éva: A magyar tudománytörténet forrásaiból

Mielőtt magára az anyagra térnénk rá, a tudománytörténet fogalmához kell egy-két megjegyzést tennünk. Francia és angol-amerikai szerzők tudománytörténet alatt — ha csak a legmodernebb összefoglalásokat nézzük — általában csak a természettudományok történetét értik; a társadalomtudományokat e fogalomkörből teljesen kirekesztik. Pl. George Sarton, a Harvard Egyetem tanára összefoglalása (A Guide to the History of Science. NY. 1952.) a természettudományok mellett csak a logikát, filozófiát, nevelést, szociológiát, történelem előtti archaeológiát öleli fel; a René Taton szerkesztésében megjelent francia összefoglalás (Histoire generale des sciences. Paris 1957—1958.) semmit sem tárgyal, ami a szorosan vett természettudományos terület határain kívül esik. (Megjegyzendő,, hogy a science kifejezés franciában is, angolban is általában csak a természettudományokat jelenti, tehát természetes, hogy a history of science nevű szakterület csak a természettudományok történetét tárgyalja. Olyan disciplina azonban, amely a természettudományok és a humán tudományok történetével együttesen kívánna foglalkozni, a francia és angol tudománytörténetben nem létezik; a humán szakok történetének feldolgozása általában egyenként történik.) Német tudománytörténészek ezzel szemben, így Hans Joachim Störig (Kleine Weltgeschichte der Wissenschaft. Stuttgart 1957.) egyenlő súllyal tárgyalják a tudományok két nagy csoportját. Űgy látszik, a Szovjetunió és a népi demokráciák tudománytörténetírása sem kívánja a tudománytörténetet szorosan csak a természettudományokra korlátozni.

1 Ha itt most mégis csak a természettudomány és a technika kéziratos forrásaival foglalkozunk, ezt az indokolja, hogy a Kézirattár — mint említettük — a humán szakok, elsősorban a történelem és az irodalomtörténetírás számára alapvetően fontos forráslelőhely, s e szakok kutatói általában amúgy sem mellőzhetik annak ellenőrzését, mi található e gyűjteményben tárgyukra, vonatkozólag. Némileg más a helyzet a többi társadalomtudomány területén. Ezek változó súlyú és mennyiségű anyaggal vannak képviselve: így a jog igen nagy tömegű, főleg kompendium- és jegyzetanyaggal; a nyelvészet — nem beszélve a nyelvemlékekről — nagyszámú, főleg a XIX. század első feléből származó,, a magyar nyelvtudomány születésére fényt vető forrásokkal; a többi társadalomtudomány forrásanyaga kisebb. E területekre azonban, (melyeknek egy része,. mint pl. a nyelvészet, nagyobb részében magyar nyelvű) már vannak bizonyos feltárások: a magyar kötetes anyag sokszorosított katalógusa, a Kéziratos források az Országos Széchényi Könyvtárban 1789^1867. c. kiadvány; a filozófiai kéziratokra Jcő Tibor jegyzéke (Magyarnyelvű filozófiai kéziratok a Széchényi-könyvtárban. Bp. 1940.); míg a nagyobbára XVII—

XVIII. századi, német és latin nyelvű természettudományos anyagra a cédulakatalógusokon túlmenőleg e percben semmi nem áll rendelkezésre. Anyagunk csoportosításában kettős szempontot igyekeztünk figyelembe venni. Egyrészt a külföldi tudománytörténeti művek és bibliográfiák rendszeréhez, alkalmazkodtunk; másrészt azonban tekintetbe kellett vennünk äzt is, hogy a. XIX. századi, sőt a XX* századi tudományos fejlődést is szem előtt tartó rendszerek nem mindenben lehetnek alkalmasak a régebbi anyag feltárására: a középkorban minden tudományág a filozófia részeként jelent meg, s a XVI—

XVIII. században az egyes szakmák különböző sebességgel váltak ki a tudományosság egységes tömegéből, csak fokozatosan szilárdítva meg a maguk határvonalait — e határvonalak közé kezdetben sokszor más jellegű ismeretanyagot zárva, mint ami a modern tudományosság kialakulása óta az egyes tudományágak tartalmát 156