AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1963-1964. Budapest (1966)

III. Az OSZK gyűjteményeinek anyagából - Durzsa Sándor: Egy korai itáliai ars dictaminis az Országos Széchényi Könyvtár kódexében

rétegének jutott csak osztályrészül. Mint írja: „Quoniam illud quasi naturale donum minori litteratorum virorum parti compertum est. . ." IV. A dolgozatom első felében bemutatott irodalom szerint, elsősorban EL Kalbfuss és Ch. H. Hashins értékelése alapján Bernardus ars dictaminis-e nem sok eredetiséget mutat, s az új ars — az ekkor már közel félévszázados fejlődésre visszatekintő ars dictaminis -— történetében szorosan kapcsolódik ahhoz a szakaszhoz, amit a névtelen Rationes dictandi képvisel. A ránk maradt szövegemlékek alaposabb tanulmányozása azonban arról győz meg, hogy Bernardus műve a fogalmazástanítás szempontjából, de az ars dictaminis műfajának fejlődése szempontja* ból is sok érdekes tanulsággal szolgál. Dolgozatom, mely első részében bemutatta Bernardus művének szöveghagyományozását, korábbi irodalmi feldolgozásait* s ezeket a budapesti kódexben feltalált variáns ismertetésével egészítette ki, második részében éppen e mű újdonságának néhány mozzanatára kívánta felhívni a figyelmet. Elsősorban pedig abban a témakörben, mely az ars dictaminisek kutatásának legérdekesebb problémája: a prózastílus elméletének vonatkozásában.

37 Jegyzetek 1. Bartonieh, Emma: Codices latini medii aevi. Bp. 1940. 14. p. 2. Lehmann, P.: Die Parodie im Mittelalter. 2. Aufl. Stuttgart, 1963. 49—50. p. 3. Wattenbach, W.: Iter Austriacum 1853, Anhang: Über Briefsteller des Mittelalters. t== Archiv für Kunde österreichischer Geschichts-Quellen, 14 (1855) 1—94. p. 4. Annuaire de la Bibl. Royale de Belgique, VIII. 129—135. p., és Bulletin de V Académie Royale de Bruxelles. IX. 2. 272—277. p. 5. Wattenbach, W.

: Ein Briefsteller des XII. Jahrhunderts. = Anzeiger für Kunde der deutschen Vorzeit. XVI (1869) 189—194. p. 6. Mémoires de V Académie des Inscriptions. XXXI. 100—101. p. 7

4 Langlois, Chu V.: Maitre Bernard, = Bibliothéque de VÉcole des Ghartes, 54. 250. p. 8. Bresslau, H.: Handbuch der Urkundenlehre, 2. Bd. Berlin-Leipzig, 1931. 254. p. Giry» A.: Manuel de diplomatique. Paris, 1894. 490. p. Manitius, M.: Geschichte der lateinischen. Literatur des Mittelalters. 3. Bd. München, 1931. 207., 308. p. 9

t Loserth, J;

: Formelbücher der Grazer Universitätsbibliothek. = Neues Archiv der Gesellschaft für ältere deutsche Geschichtskunde. 22 (1897) 299—300. p. 10. Kalbfuss, H.: Eine Bologneser Ars dictandi des XII. Jahrhunderts. = Quellen und Forschungen aus italiänischen Archiven und Bibliotheken. 16,2 (1913) 1—35. p. 11. Haskins, Ch. H.

: An Italian Master Bernard. = Essays in History presented to ReginaldLane Poole. Oxford, 1927. 211—226. p. 12. Berulfsen, B.: Et blad av en summa dictaminum. (Avhandlinger utgitt av Det Norsk» Videnskaps-Akademi is Oslo. II. Hist.

—Filos. Klasse, 1953. 2.) 13. így teszi ezt a bolognai iskolához tartozó De dictamine c. trakta tus névtelen szerzője is,, lásd Haskins, Ch. H.: The early artes dictandi in Italy. = Studies in Mediaeval Culture* New-York, 1929. 174—175. p. 14. Szövegét részben kiadta Rockinger, L.: Briefsteller und Formelbücher des elften bis vierzehnten Jahrhunderts. (Quellen und Erörterungen zur bayerischen und deutschen Geschichte. IX, 1863. 9—28. p.) 15. Uo. 10. p. 16. Ms. Clmae. 10. 13' 17. Heller, E.: Die ars dictandi des Thomas von Capua. = Sitzungsberichte der HeidelbergerAkademie der Wissenschaften. 1928—29. 4. 14. p. Faral, E.: Le manuscrit 511 du Hunterian Museum. s= Studi medievali. 9 (1936) 67. p. 18. Remigius d'Auxerre Beda-kommentárjáról Id. Neues Archiv der Gesellschaft für ältere deutsche Geschichtskunde. 32. 681. p

4 152