AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1963-1964. Budapest (1966)
III. Az OSZK gyűjteményeinek anyagából - Durzsa Sándor: Egy korai itáliai ars dictaminis az Országos Széchényi Könyvtár kódexében
hogy ez a kifejezési forma milyen zsúfolttá és mesterkéltté teheti a stílust: „Quanta circa vos sit nostre integritás devotionis vestre discretio paternitatis agnoscat. 28 " Rendkívül érdekes az, amit az appositio keretében az igék elhelyezéséről tanít. Eszerint a személyes igéket lehetőleg a mondatok végére kell elhelyezni, kivéve ha a szótagok elégteensége ezt meg nem gátolja. Ugyanis a három- és többszótagú igék szerinte jobb hangzással fejezik be a mondatot, mint az egy- vagy kétszótagúak. Mi a teendő azonban akkor, ha egyszótagú vagy kétszótagú ige kerülne a mondat végére ? Erre az eshetőségre négyfajta megoldást ajánl, mégpedig a) az igét többszótagúvá alakítjuk át per compositionem vagy b) in inf initivum, c) az igét felcseréljük egy másik, megfelelő szótagszámú és jelentésű igével, d) az i ge helyére másik mondatrészt teszünk, ami szótagszáma tekintetében a mondatvégre megfelelő. Például: „Vestram igitur suppliciter paternitatem oro" — ebben a mondatban szerinte a kétszótagú ige mondatvégi helyzetben rosszul hangzik, tehát vagy azt írjuk helyette, hogy „exoro" vagy infinitivusszal szerkesztve „orare desidero", avagy másik igével helyettesítjük: „deprecor vei flagito vei postulo. " Végül szórendi változtatással így ajánlja átalakítani a mondatot: „Vestram igitur suppliciter oro paternitatem vei paternitatem oro suppliciter. .. " 29 Bernardus műve első részében—mely, mint mondottuk — szorosan kapcsolódik a névtelen Rationes dictandi-hoz, az appositio tárgyalását az adverbiumok, kötőszavak és a prepozíciók elhelyezésére vonatkozó rövid útbaigazításokkal zárja. Traktátusa második felében ismét visszatér az appositio tárgyalására," De augmento et venustate dictaminum" rubrika alatt. 30 Ebben a gyakorlatias, sok példát és megoldást bemutató részben mindenekelőtt azt állapítja meg,'hogy a prózai dictamen díszét és stílusának emelkedettségét a nomen, verbum, pronomen és adverbium variációiban rejlő lehetőségek alkalmazása adja meg. A nomen esetében a genitivusra való változtatás az első műfogás. Bármely más eset egyes és többesszámban egyaránt genitivusra alakítható át, egy másik, az eredeti esetben álló főnevet adva hozzá. Például: „Vestra probitas agnoscat. Vestre probitatis agnoscat discretio. Vestre voluntati obtemperabimus. Vestre voluntatis arbitrio ex integro obediemus. Iussionem vestram. Iussionis vestre decretum vei tenorem nosse desidero. A meo corde. A mei cordis archano vei secreto non excidit." Genitivusos szerkezet úgy is alkalmazható, hogy nem kell a konstrukciót nominativusban álló főnévvel kiegészíteni, pl.: „Expressa ratio est patrem revereri. Expresserationis est patrem revereri." Névmásoknál ugyanezt az eljárást többek közt a következő példákon mutatja be: „lile me honoravit. Illius probitas vei prudentia. . . lile derogat iustitie. Illius vei nequitia vei malitia. .." Első vagy második személyű névmást harmadik személyű szerkezetté lehet ily módon átalakítani: „Ego autem plurima vobis devotione subicior. Mea parvitas vei humilitas vobis plurima devotione subicitur." Az igére vonatkozóan ismétli a fentiekben elmondottakat, és példákat ad arra, hogyan lehet a mondatvégi igét másik igével infinitivusos szerkezetté bővíteni. Például: „Tibi autem presentibus litteris mandamus, mandare decrevimus, quatenus occasione remota ad nos venias, vei venire ne differ as." A határozószók esetében ablativusos szerkezetté való átalakítást tart kívánatosnak, így pl. „diligenter, diligenti provisione vei consideratione vei industria. Patenter, patenti Providentia vei intuitu. Hodie, heri, hodierno vei hesterno tempore. Multum, multa sollicitudine. Parum, parva degustatione vei tactu. Magis, maiori cura vei virtute. Quater percussit, quaterna percussione deiecit." Mint a továbbiakban szerzőnk megállapítja, a szövegek sokfélesége az appositio sok fajtáját, módját teszi lehetővé, melyekkel mind nem tud foglalkozni. Azokat a variációs lehetőségeket veszi elsősorban figyelembe, amelyek a dícséréshez vagy a korholáshoz (ad laudem vei vituperationem) kapcsolódnak. Mutassuk be néhány példáját, melyek közvetlenül egy XII. századi retorikai kurzus anyagába vezetik a mai olvasót. „Iustitia exequat, morigerat, adornat, umilitas quietat, modificat et tranquillat, castitas mundificat, splendificat et angelicum reddit." Ebből ilyen változatok adódnak: „Tu es equidem vei ille est siquidem, quem iustitia morigerat, humilitas splendificat, castitas et largitas utique divulgat. "Ugyanez passzív formával, illetve múltidejű participiummal is kifejezhető: „Fuerat enim iustitia adornatus, humilitate modificatus etc." A participium helyére melléknév is kerülhet: „Est enim genere nobilis, militia strenuus, valetudine fortis, prudentia discretus etgrato sermone facetus." Ehhez hasonlóan szerkeszthető appositio a különböző rangok és méltóságok figyelembevételével is: „Fűit enim genere nobilis, dignitate marchio, episcopatus officio insignitus. . ." További ajánlott módszere ennek a stílusformának, hogy valamely tulajdonságot olyan igék segítségével írjunk körül, amelyek a kérdéses tulajdonság szeretetére vagy kerülésére vonatkoznak. Így sorolja fel a következő példákat:" Amat, diligit, desiderat, colit, optat, cupit, concupit, concupiscit, affectat, deposcit, requirit, postulat, petit, sequitur, imitatui, comitatur, emulatur, prosequitur, insectatur, custodit, cu148
