AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1963-1964. Budapest (1966)

III. Az OSZK gyűjteményeinek anyagából - Fazakas József: Pótlások Szabó Károly Régi Magyar Könyvtárának I—III. kötetéhez (Negyedik közlemény)

69. [Debrecen] [1693.] (S

4

)*Iquidem per varios Comitatus Sacratiísimae Caefareae Regiaeque Majeftatis | Militia, ac Privatae Perfonae ratione vecturae, aliarumque reram plurimos perpetraverint excel- | fus,. . . Datum Varadini, | die [tintával beírva: 18.] Septembris. Anno Domini 1693. | Sacratiffimae Caefar. Regiaeq; Majeftatis \ Conftiiutus Beüicus Commiffarius. Vízszintes állású egyleveles nyomtatvány: 26 sor. Tükörmérete: 20,5x28,8 cm., példányunk nagysága: 30 X 37 cm. Nyílt levél a katonaság garázdálkodásainak, különösképpen pedig a hadiszállítások körül elkövetett súlyos visszaéléseknek a megszüntetése tárgyában. Példányunk a cs. és kir. hadbiztos aláírásával (,,

Jacobus Wenzl de Sternbach mp.") és nemesi címerét ábrázoló vörös viaszpecsétjével van ellátva. Nyomtatványunkon a megjelenés adatai nincsenek feltüntetve, csupán a kiadás éve iránt nem lehet kétségünk, amely nyilván azonos a rendelet kibocsátásának az évével. A megjelenés helye azonban nem egyezik a rendelet kibocsátásának a helyével, vagyis nem Nagyvárad, mint ahogy ezt a Todoreszku-könyvtár katalógusában olvassuk, ahol példányunk meg van említve (Akantisz Viktor i. m. 45. 1.). Nagyváradon ekkor ugyanis már rég nincsen nyomda. Miutánatörök 1660-ban elfoglalta a várost, Szenczi Kertész Ábrahám Kolozsvárra, majd onnan Nagyszebenbe vitette nyomdáját, s ezután több mint nyolcvan évnek kellett eltelnie, míg ismét megindult a városban a könyvnyomtatás. Az 1692-ben Nagyváradot visszafoglaló hadsereg parancsnoksága így másutt volt kénytelen kinyomatni a rendeletet. Választása a legközelebb eső debreceni nyomdára esett, amely akkor Kassai Pál vezetése alatt állott. Megállapítottuk ugyanis, hogy a nyomtatványunkon levő S-iniciále a debreceni nyomda készletéből, mégpedig a Hoff halter Rudolf által beszerzett sorozatból való (ld. ugyanezt az RMK I. 486. sz. mű A

u lapján; vö. Soltész Zoltánné: A magyarországi könyvdíszítés a XVI. században. Bp. 1961. 93.1., 142.1., 3. sz. iniciálesorozat és XLIV. tábla 2—5. kép), a három betűtípus pedig (két antikva-típus és egy kurzíva) megtalálható a korabeli debreceni kiadványokban (vö. RMK II. 1658., 1729., 1824.). * Kegy sor magasságú iniciálé. (Jelzete: RMK II. 1764a.) 70. Nagyszombat [1694.] * CALENDARIUM | TYRNAVIENSE, *| AD | ANNUM CRISTI [!],[ * M. DC. XCV. | Tertium poít BÜTextilem, *| AD |* MERIDIANUM TYRNAVIENSEM, *| Ad Elevationem Poli 48. Graduum. |* IN USUM HUNGÁRIÁÉ, *| ET |* VICINARUM PROVINCIA- | RUM SUPPUTATUM. *| Ex Calculis | PERITISSIMI ET CELEBERRIMI | ASTRO NO MI |* ANDREÁÉ ARGOLI,*| Opera & Studio | Aftrophili cujusdam, é Societate * JESU, * in Archi- | Epifcopali Univerfitate Tyrnavienü in Hungária. | Cum Privilegio Caefareo. | TYRNAVIAE, Typis Academicis. 4°, [1], A

4

—C

4 D

2 E

4

—L

4 == 43 sztl. lev. A szerző I. Lipót császárnak, Eleonóra császárnénak és fiuknak, I. Józsefnek ajánlja munkáját. Megjegyzendő, hogy Szabó Károly Régi Magyar Könyvtára II. kötetében az 1803. tétel első pillantásra azt a benyomást kelti, mintha az 1695. évre szóló nagyszombati kalendárium leírását adná, a leírásból azonban látszik, hogy az az 1694-re készült naptárról szól és csupán tévedésből soroltatott be az 1695. évhez. Ezt az is mutatja, hogy az 1803. tétel alatt említett 134