AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1963-1964. Budapest (1966)

I. A könyvtár életéből - Kőhalmi Béla köszöntése

Kőhalmi Béla köszöntése '

T

.MY b-í Nyolcvan esztendőből ötvenötöt könyvtárban és könyvtári szervezési munkával töltött el. A Holló Lajos szerkesztette Magyarország, a régi Magyar Hírlap^ a Huszadik Század novellaírója, majd kultúrpolitikai, könyvészeti kérdésekkel foglalkozó tanulmányírója 1909-ben lett Szabó Ervin munkatársa a Fővárosi Könyvtárban. Vezette a könyvtár első, máig is ható eredménnyel járó reorganizációját. 1913-ban megindította Könyv tári Szemle című folyóiratát — bízvást mondhatjuk, az első szakfolyóiratot, amely a könyvtáros útját a műhely kényelmeszártságából a történelem nagy forgalmú keresztútja felé irányította. Kőhalmi, mint Szabó Ervin minden munkatársa, a könyvtár műveltségterjesztő munkáját, a bibliográfia tudományszervező feladatát nem elszigetelve, hanem az általános kultúrpolitika részeként nézte: az egész nép felemelkedésének eszközét látta bennük. 1919-ben a Tanácsköztársaság adott lehetőséget tervei megvalósításához. Bámulatos, mennyi feladattal birkózott meg és ezen túl mennyi feladatot ismert még fel rövid idő alatt a Kőhalmi és Dienes László által vezetett intézmény: az. első könyvtárosi kormányhivatal nemcsak Magyarországon, de talán az egész világon. A Tanácsköztársaság Könyvtárügye című folyóiratnak Hírlaptárunk gyűjteményében meglevő számai pontról pontra követik ennek a munkának afázisait, amelyről maga Kőhalmi adott ki az OSZK kiadványai között összefoglaló művet 1959-ben. Kőhalmi Béla kapcsolata az Országos Széchényi Könyvtárral a kritika megvesztegethetetlen hangján kezdődött már akkor, amikor 1913-ban a hiányzó, illetve félbeszakadt nemzeti bibliográfia ügyét szóvá tette. Egy 1959-ben írtcikke klasszikusan fejti ki a forradalmi célkitűzések megvalósítása és a hagyománytisztelet közti viszonyt a kulturális intézmények sorsának alakulásában. Rámutatott, hogy a Széchényi Könyvtár régi vezetői hagyománytisztelet címén tértek ki fontos feladatok elől. 1919-ben mégis ő védte a Könyvtár hagyományos nemzeti gyűjtőkörét: a könyvtári megbízottak alapelvei szerint az ,,a magyar nyelvű és a magyar dolgokra vonatkozó nyomtatványok teljes gyűjteménye volna, inkább a jövő kutatója és a múlt történetírója számára", A Széchényi Könyvtár már akkor érezhető helyhiányára is keresett orvosságot Kőhalmi Béla: a Nemzeti Múzeum egész épületét a könyvtár céljaira akarta igénybe venni. A iZor£%-korszak hosszú időre emigrációba kényszerítette. A publicista, Kőhalmi lépett újra előtérbe, akit a könyvtárosság számára majd csak a felszaba9