AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1961-1962. Budapest (1963)

IV. Könyvtár- és művelődéstörténeti tanulmányok - Markovits Györgyi: Üldözött irodalom (Kitiltott, elkobzott, inkriminált prózai írások a Horthy-korszakban)

dalom válságos órái" című cikkét, melyben kimondja, hogy „a magyar írót az elnémulás veszedelme fenyegeti". Érdekesen nyilatkozik erről Nagy Lajos „Magyar író 1929-ben"(Századunk 1929. júl—aug.) című cikkében, melyben az „öncenzúrán" túl az író nyomorát is feltárja:"... a magyar író regényen gondolkodik. És állítom, hogy nem is tud olyan szabadon gondolkodni —• tehát olyan sikeresen sem —, mint ahogyan a német vagy a francia író gondolkodik. Mert, akinek már hosszú évek óta nem szabad, az később már nem is mer és végül nem is tud, még ha merne is... Igazi írónak indult az író, de a belső kényszerrel csakhamar alkuba kellett bocsátkoznia, majd az eredeti szándékáról le kellett mondania s egyetlen célnak maradt az önfenntartás, azaz a pénzszerzés. De aztán a tragikomédia, vagy ha úgy tetszik, észbontó tragédia: csak pénzért írni és mégis oly keveset keresni, mint amennyit egy magyar író keres, ezerszer kevesebbet annál, amennyit soha meg nem alkuvó, tiszta szándékú s nyílegyenes akarású külföldi írók keresnek..." Keserűen szellemes cikkben számol be Krúdy Gyula — „Egy könyv margójára, vagy hogyan lettem könyvkiadó" (Literatúra 1932. február) — arról, hogy „Az élet álom" című könyve miért viseli „az író sajátja" felírást, hogy ötvenedik könyvénél, ötvenes éveiben megint házalnia kell kézirataival, mert nem talál kiadót. A kormányzat tendenciáit jól jellemzi például a Mária Kongregáció című lap, mely egyes cikkeiben és „Tilalomfa" rovatában Nietzsche és Schopenhauer mellett Adyt, Móriczot, Babitsot támadja, hosszasan fejtegeti Jókai bűneit. A huszonöt év alatt mintegy 500 magyar nyelvű, itthon és külföldön megjelent prózai munkát foglaltak le, koboztak el, sújtottak a postai szállítás jogának megvonásával; minden igazi író, művész jól tudta, mit jelent a cenzúra, a hatósági üldözés, a feketelista, a perbefogás, sőt a börtön. A rendőrség Fekete Könyvében a legjobb magyar írók nevét is megtaláljuk. A meggyőződéses kommunista írók, a polgári ellenzék, a népi baloldal egyaránt szerepel ebben a hírhedt nyomozókulcsban, mely 1938-ból származik. Balázs Béla, Barta Sándor, Darvas József, Gábor Andor, Gáspár Endre, Illés Béla, Karikás Frigyes, Lengyel József, Lukács György, Madzsar József, Rideg Sándor, Palotás Imre, Révai József, Sándor Pál, Sziidi György, Tamás Aladár, Vértes György, Bölöni György, Bölöni Györgyné, Barta Lajos, Berda József, Barabás Tibor, Erdei Ferenc, Hajdú Henrik, Ignotus, Hatvány Lajos, Illyés Gyula, Károlyi Mihály, Kassák Lajos, Komlós Aladár, Az 1932-ben kiadott Csendőrségi Nyomozókulcs címlapja 327