AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1961-1962. Budapest (1963)

I. A könyvtár életéből - Farkas László-Havassy Pál-Tombor Tibor: A nemzeti könyvtár új épülete a Budavári Palotában

merülő forgalmi problémák is. 49 Most — az épület belső elrendezésének ismerte­tése előtt — csak a megközelítés (olvasóforgalmi, szolgálati és teherkapuk, el­igazítás, ruhatár, beiratkozás stb.) kérdésével kívánunk foglalkozni. A belső forgalom, a belső közlekedő utak problémáit helyesebbnek látszik az épület belső elrendezésének ismertetése után tárgyalni. Az építési program és a műszaki tervezési feladat készítése idején már megol­dottnak látszott a könyvtár olvasóiorgalmi főbejáratának kérdése. A tervezők rendelkezésére állott felmérési adatok azt mutatták, hogy a könyv­tár által kért Palota téri bejárat kiépítésének nem lesz műszaki akadálya. Ennek alapján először az a terv alakult ki, hogy a Palota tér szintjén, az épület kelet­nyugat irányú középső főtengelyében egy 3 nyílásos olvasóforgalmi főbejárat s a főbejáratnál kialakítandó előcsarnokból a főtengely vonalában egy kb. 6—8 m széles és mintegy 30 m hosszú bejárati alagút épül, amelynek végén kiképzett csarnok­szerű helyiségből két, egyenként 10 személyes gyorslift viszi majd az olvasókat az Oroszlán-udvar szintjén (V. épületszint) levő központi nagy előcsarnokba. Az alsó csarnokszerű helyiségből egy lépcső is vezetett volna az Oroszlán-udvar alatti IV. szintre. Az elgondolás az volt, hogy ennek a Palota téri díszes bejáratú alagútnak a végpontjában levő csarnokszerű helyiség tulajdonképpen csak a személyszállító berendezések alsó végállomása lett volna, nyilvános szolgálati adminisztráció nélkül. A ruhatárat és a beiratkozást a tervezés az Oroszlán-udvari nagy elő­csarnokban összpontosította olymódon, hogy az olvasó akár a Palota tér, akár az Oroszlán-udvar felől érkezik, ezen az úton ment volna át az olvasóforgalmi ellen­őrzésen. A gyorslifteknek itt lett volna a felső végállomásuk, a Palota tér felől érkező olvasóknak tehát itt feltétlenül ki kellett volna szállniuk, és útjukat az olvasótermek felé csak ezzel a megszakítással, az olvasóforgalmi ellenőrzésen át folytathatták volna. Említettük már, hogy a Tervfeladat kormányhatósági jóváhagyása során a jóváhagyó hatóság az alsó megközelítés új kidolgozására adott utasítást. Már a tervfeladat kidolgozása folyamán felmerült az a gondolat, hogy az alsó megközelí­tés kérdését mind a műszaki, mind a szakmai tervezőknek újból felül kell vizsgál­niuk. A kérdés további vizsgálata két szempontból is szükségesnek látszott. Az egyik szempont az volt, hogy a Tervfeladatban kidolgozott megoldás — a 3 nyí­lásos főbejárat, a 30 méter hosszú díszes bejárati alagút és az annak végpont­jában kiképzett előcsarnokból felvezető gyorsliftek — műszakilag nem látszott teljesen megnyugtatónak, mert az épület nagymértékű süllyedésével lehetett szá­molni, ami csak rendkívül költséges műszaki megoldásokkal lett volna kiküszö­bölhető. A második szempont pedig az volt, s ez már a KÖZTI Műszaki Taná­csának az épület Tervfeladatát tárgyaló ülésén is felmerült, 50 hogy kívánatos lenne a Tervfeladatban javasolt és csak könyvtári használatra szolgáló alagút és felvonó helyett egy olyan terv kidolgozása, amely egyszerűbb műszaki meg­oldásokkal a könyvtár és a Palotában elhelyezett egyéb intézmények személyi forgalmát egyaránt szolgálná. Ugyanilyen értelemben foglalkozott a kérdéssel több ízben is az Építésügyi Minisztériumban létesített Konzultatív Várbizott­ság 51 az épület tervfeladatának tárgyalásával kapcsolatosan. Az Építésügyi Minisztérium utasítására a Konzultatív Várbizottság a Terv­feladat jóváhagyása után újból tárgyalta a könyvtár és a Palota nyugati meg­közelítésének kérdéseit, majd megvizsgálták és megvitatták ezeket a kérdéseket 58

Next

/
Oldalképek
Tartalom