AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1961-1962. Budapest (1963)

IV. Könyvtár- és művelődéstörténeti tanulmányok - Markovits Györgyi: Üldözött irodalom (Kitiltott, elkobzott, inkriminált prózai írások a Horthy-korszakban)

1962. 2. sz.) című cikkükben megha­tározzák a „forradalmi szocialista irodalom" fogalmát. „. . . egy politi­kai-eszmei terminusnak egy irodalmi­val való összekapcsolásáról van szó. Nem egyetlen stílusarányt, nem egy­azon jellegű kifejezési formákon épü­lő irányzatot jelölünk tehát így, ha­nem azonos osztályérdekeket hor­dozó, azonos szemléletet, világnéze­tet kifejező művek összességét. Azok­nak a műveknek összességét tehát, amelyek a kialakuló, majd kialakult magyar munkásosztály törekvéseit, hangját fejezik ki, annak szempont­jából vizsgálják a világot, az ábrá­zolandó valóságot; s mivel a magyar munkásosztály alapvető érdekeit ob­jektíve a marxizmus tudatosítja, azoknak a műveknek összességét, amelyek marxista eszmeiségűek. Cikkünkben nem kizárólag a for­radalmi szocialista irodalommal fog­lalkozunk, a kör határait kissé ki­szélesítjük, és kiterjesztjük minda­zon kiadványra, amelyet a horthysta hatóságok politikai okokból üldöz­tek, mivel ezek a munkák többé vagy kevésbé a munkásmozgalom hatása alatt születtek, kisebb vagy nagyobb mértékben magukon viselték a kommunista eszmeiség bizonyos jegyeit, han­got adtak az uralkodó renddel való szemben állásnak, nemet mondtak az ellenforradalmi rendszernek, a kapitalizmusnak, a fasizmusnak, a háborúnak. „. . .Csodáljátok a természet elragadó sokrétűségét, kimeríthetetlen gazdagsá­gát. Lám, nem kívánjátok, hogy a rózsának ibolyaillata legyen, de a leggazdabb­nak, a szellemnek csak efféleképpen legyen szabad léteznie ? —Minden harmat­csepp, amelyre rásüt a nap, kimeríthetetlen színpompában csillog, a szellem napja viszont, akárhány egyénen, akármilyen tárgyon törik is meg, csak egy, a hivatalos szint produkálhatja. A szellem lényege mindig maga az igazság . . . Egyszerűen úgy kell értelmezni az igazságot, hogy igazság as, amit a kormányzat elrendel. . ."-írja Marx 1841-ben „Megjegyzések a legújabb porosz cenzúrautasításról" című cikkében. Ott, ahol cenzúra van, a tendencia válik a fő kritériummá, s az író a legszörnyebb terrorizmusnak, a gyanú bíráskodásának van kiszolgáltatva. Ez a legszörnyűbb terrorizmus, a „gyanú bíráskodása" nyomta rá bélyegét a .fforí%-korszak irodalompolitikájára. 331

Next

/
Oldalképek
Tartalom