AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1961-1962. Budapest (1963)
IV. Könyvtár- és művelődéstörténeti tanulmányok - Kemény István: Szabó Ervin és a „Világosság"
kárhozatosnak ítéli." S a kiváltságosokat védő, a szocializmus ellen harcoló reakciós egyházzal szemben azokat az egyház-atyákat idézi, akik a szociális kérdést a maguk korában felvetették. A májusi számban pedig már a kollektív társadalom eszményét szegezi szembe a vallásos eszménnyel. Ugyanebben a számban a máskor oly patetikus Tarczai Lajos tárgyilagosságával minden frázisnál hatásosabb cikket ír a közoktatás akkori állapotáról. Bizonyítja, hogy a hárommillió tankötelesből félmillió egyáltalán nem jár iskolába, további 150 000-nek egyáltalán nincs tankönyve, egy teremre 84 tanuló jut, és a 16951 elemi iskolából 11859-ben csak egy tanító van. A vallásellenes propaganda-cikkekből kettőt kell kiemelnünk. Az egyik az ismert indogermán nyelvésznek, Schmidt Józsefnek a szentháromság és a húsvét eredetéről írott cikke Hortoványi Szilárd álnéven. (Ehelyütt jegyezzük meg, hogy a lap cikkeinek nagy része a továbbiakban is álnév alatt jelenik meg, aminek magyarázatát az 1905 decemberi számban maga a lap szerkesztősége adja meg: „Munkatársaink tényleges nevét a rájuk háramolható sok kellemetlenség miatt nem árulhatjuk el." 16 ) A másik nagyon érdekes cikk „Vallás és szintvallás címen" pj. álnéven Posch Jenőnek, 17 a méltatlanul elfeledett filozófusnak a tollából származik. Posch Jenő esete akkoriban nagy port vert fel. Az „antispiritualista, realista filozófia" (saját szavaival) kidolgozója eredetileg szolnoki gimnáziumi tanár volt. Felhasználva az 1894-es egyházpolitikai törvényeknek azt az intézkedését, mely lehetővé tette a felekezetenkívüliséget, kilépett a katolikus egyházból. Tanártársai szembefordultak vele és hajszát indítottak ellene, végül is parlamenti interpellációra került a sor. Wlassics Gyula báró, akkori kultuszminiszter az interpelláló képviselőnek megígérte az ügy kivizsgálását, majd az interpelláció megismétlődése után elhárító választ adott: nem engedheti meg, hogy aktív középiskolai tanár diákjai körében vallásellenes propagandát folytasson, de tiszteletben tartja a tanárok lelkiismereti szabadságát és bármilyen irányú meggyőződéshez való jogát. Az interpelláció után néhány hónappal Posch Jenőt a budapesti Tavaszmező utcai gimnáziumba helyezték át. Éppen ez a nagy feltűnést kiváltó eset késztette Posch Jenőt arra, hogy további kellemetlenségek elkerülése végett csak nevének kezdőbetűivel jegyezze a cikket. A cikk maga igen hatásos agitáció a felekezetenkívűliség mellett: azokhoz szól, akik hitüket már elvesztették, de szokásból, a hagyományok tiszteletéből vagy kényelmességből megmaradnak az örökölt felekezet tagjai között. „Nem dogma leéli ma, hanem tudományos belátás, és nincs lét joguk az olyan emberi egyesületeknek, melyek a tudománnyal ellenkező tanítások kultusza körül alakultak s ilyen valamennyi felekezet, minden legkisebb kivétel nélkül. . . Ma szükség van minden szabadelvű embernek a közreműködésére, egyetlen gyönge kéznek a segítő munkálkodása sem felesleges arra, hogy valahára megépüljön az az oromdísze a modern államnak, melyet még mindig a sötétség századából maradt templomomladekok helyettesítenek, s mely nem lehet egyéb, mint a szabadelvű gondolkodásirányzatnak minden intézményen, az egész vonalon végigvonuló megvalósodása, vagyis maga a félekezetlen állam.'''' Posch Budapestre helyezésekor a kultuszkormányzat feltételül kötötte ki, hogy tanítványai közt nem terjeszti vallásellenes nézeteit. A feltételt meg is tartotta, tanítási óráin nem foglalkozott az idealizmus és materializmus kérdéseivel. A Tavaszmező utcai gimnázium diákjai — köztük Fogarasi Béla, Szántó Rezső, Gömöri Jenő, Székely Artúr, s a Galilei-Kört elindító Kende Zsigmond és Surányi Ede — azonban csakhamar megtudakolták, hogy milyen nézeteket 311
