AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1961-1962. Budapest (1963)
IV. Könyvtár- és művelődéstörténeti tanulmányok - Somkuti Gabriella: Egy XVIII. századi főúri könyvtár olvasóforgalma a múlt század első felében
A gyűjtemény egészen 1797 tavaszáig Bécsben volt, mivel Telehit az udvarnál betöltött tisztsége a császárvároshoz kötötte. Először II. József megkülönböztető bizalma emelte ki a felvilágosult gondolkodású erdélyi grófot a megyebeosztás eltörlésekor az ország tíz királyi biztosa közé, majd 1787-ben a bécsi egyesített magyar és erdélyi udvari kancelláriához az erdélyi ügyek vezetőjévé. II, József halála után az újra önálló erdélyi kancelláriánál lett Teleki erdélyi udvari kancellár, mely tisztséget haláláig viselte. A kancellária a közpantosított monarchia fontos szerve volt, a bécsi udvar rajta keresztül gyakorolta a központi irányítást s információit is a kancellárián keresztül szerezte be. Ilymódon ez a hivatal fontos összekötő láncszem volt a kolozsvári erdélyi kormányszék és az udvar között s ebben a kényes kulcspozícióban Teleki hosszú időn keresztül egyképp élvezte az udvar bizalmát és honfitársai megbecsülését, egészen soha el nem szakadva a magyar érdekektől. Eredeti szándéka szerint könyveit csak halála után szállították volna Marosvásárhelyre, a háborús események azonban közbeszóltak: a közelgő francia hadak már Bécset fenyegették s az általános menekülésben Teleki is sietve szekerekre rakatta egész könyvtárát s 1797 április 15-én útnak indította Erdélybe. A háborús veszély hamar elmúlt, de a könyvtárat már többé nem szállíttatta vissza Bécsbe, sőt mindez csak siettette elhatározását: felépíteni Marosvásárhelyen a könyvtár új otthonát és minél előbb a köz rendelkezésére bocsátani. ( 2 ) Egy Nagyváradon 1797-ben kelt levél beszédes bizonysága Teleki könyvtárával kapcslatos szándékainak és érzéseinek: „. . . meg kell építtetnem haladék nélkül Vásárhelyen a Bthecat is, mert a Könyveim sokáig bé rakva kár nélkül nem állhatnak, azt sem tudom, ha az úton nem érte-é valami víz őket? azt a nagy költséget pedig nem tehetem hogy ismét vissza vitessem őket Bécsben, mert a hányódással, rázkodással is nagyon romlanak; már igen sok esztendőket nem ii ígérhetek magamnak, és holtom után negyedikszs~ kellene Gyermekeimnek a Vectúrára azt a nagy költségséget tenni. Bizony nehéz nekem a könyveim s írásaim nélkül Bécsben lakni és mikor eszembe jut, hogy azoktól megfosztatom, egészen el-szomorodom, mert azokban volt ifjúságomtól fogva gyönyörűségem, időtöltésem és már életemnek estvéjén azzal sem enyhíthetem unalmaimat. De meg nyugszom az Istennek útaiban és már abban találnám örömömet, ha egyszer láthatnám őket elrendelve a magok destinatiojuknak hellyén, a hol holtam után is a köz-jóra meg maradhatnak." ( 3 ) Az igény egy jól szervezett s nemcsak a közművelődést, de a tudományos kutatást is szolgáló könyvtár iránt már korábban is jelentkezett. A tudós Aranka György 1795-ben így panaszkodott egy Telekihez írott levelében: „Legnagyobb fogyatkozásunk a könyv és Bibliothéca szűki Vásárhelyt." ( 4 ) 1777-ben Benkö József írta Telekihez, amikor a könyvek még Teleki Bécsbe költözése előtt a sáromberki kastélyban voltak elhelyezve: „Talán már Szebenbe csak bé is kívánkozik a Ngsd drágalátos Bibliothecája s én is közelebb esem hozzá; melyből csak egy nap is oh mely sok hasznot tudnék én venni magam céljaira!" ( 5 ) Bolyai Earkas 1804-ben írja Gaitssnak, hogy az általa ajánlott könyvek közül sokat nem talált meg a helyi könyvtárakban. ( 6 ) A tudós érdeklődések mellett nem kevésbé jelentős az értelmiségi fiatalságnak, elsősorban diákoknak szellemi éhsége a felvilágosodás és a francia forradalom irodalma iránt, amelyről a fennmaradt és alábbiakban részletesen ismertetendő olvasónaplók szolgáltatnak beszédes bizonyítékot. Az 1799/1802 között elkészült új könyvtárépületben 1802 őszén Teleki 292