AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1961-1962. Budapest (1963)

IV. Könyvtár- és művelődéstörténeti tanulmányok - Kókay György: Nemzeti könyvtárunk megalapításának visszhangja a korabeli magyar sajtóban. (A könyvtáralapítás 160. évfordulójára.)

társadalmi megmozdulásnak is legjobb szervezői az újságok és a folyóiratok voltak. E mozgalomnak a társadalom széles köreire való kiterjedését talán legjobban az a tény jelképezi, hogy — miként a könyvtár történetéből ismeretes — az első adományozó Kindi Mátyás szűcs mester volt. Jellemző az a kommentár, amit ezzel kapcsolatban írt a Magyar Hírmondó: „Mit nem adna Hazájának illy nemes lelkű Hazafi, aki tsekély vagyonját olly nagy készséggel feláldozta ? ó! városiak, a tudományoknak, és mesterségeknek hív dajkái, ne szűnjetek meg a Hazafiúságból származó ditsőségre, tartós igyekezettel törekedni. Boldog Haza! mellynek minden rendbéli fiait egyaránt lelkesíti a tudományok szeretete, és a józan megvilágosodás egyaránt gyullasztja a Hazafiságra!

5

'

15 A másik bécsi lap a Magyar Kurir is többször közölte azoknak a nevét, akik könyveikkel, kézirataikkal gazdagították a Nemzeti Könyvtárat. így pl. a lap 1803. július 12-i számában ezt írják: „Pestről, Június 27-ik napján, 1803. A tudós Hazánkfiai, és más magyar Literaturának előmozdítóji az Országnak nemzeti Könyvházát vagy kézírásokkal, vagy könyvekkel kezdenek gazdagítani."

16 Az adományozók közt említi a cikk többek között Baróti Szabó Dávid, Szerdahelyi György és Tessedik Sámuel nevét. Az aug. 5-i számban pedig ismét hasonlót olvashatunk: ,,Az a nemzeti rakott könyvtár, mellyet nagy méltóságú Gr. Szecsényi Ferencz Ó Excellentiája, mint a Tudományoknak és Tudósoknak valóságos pártfogója és felsegéllője, sok esztendők alatt és sok költséggel öszve gyűjtött, s végtére a nemzet köz hasznára az Országnak ajándékozván, Pesten le tett, nem tsak az erre rendelt fundusból, hanem a tudós hazafiaknak adakozóságokból is, szembetűnőképen szaporodik."

17 Majd felsorolja a legújabb ajándékozók neveit és a könyvtárnak elküldött könyvek címeit. A Zeitschrift von und für Ungern c. folyóirat szintén többször hírt adott azokról, akik saját könyveikkel gyarapították a könyvtár állományát és ilyenféleképpen buzdította olvasóit a példa követésére: „Diese schönen Bey träge glauben wir um desto mehr dem literarischen ungrischen Publikum anzeigen zu müssen, da wir gewiss hoffen, dass dadurch auch andere patriotisch gesinnte Männer aufgemuntert werden dürften, auf eine gleiche Art zu Vervollständigung jenes National-Schatzes beyzutragen."

18 3. A nemzeti könyvtárunk megalapítását követő sajtóvisszhang — amelyet a fentiekben igyekeztünk bemutatni —egyrészt tükrözi a magyar társadalom egy rétegének igényét egy a kor követelményeinek megfelelő könyvtár iránt; másrészt azonban azt is bizonyítja, hogy az érdeklődés felkeltésében és kiszélesítésében maga a sajtó is szerepet játszott. Láttuk, hogy az igény egy rétegnél már régebben is megvolt: felvilágosult világnézetű iróink, tudósaink a Corvinára emlékezve többször hangot adtak annak a követelésnek, hogy a jelenben is szükség van egy nagy, nyilvános könyvtárra. Es amikor Széchényi Ferenc felajánlotta gyűjteteményét a nemzetnek, a hazai sajtó híradásai és kommentárai nyomán még többen ismerték fel egy ilyen könyvtár jelentőségét: a társadalom különböző rétegeiből egymás-után jelentkeztek felajánlások, melyekkel a nemzeti könyvtár gyűjteményét akarták kiegészíteni. És miként a korabeli sajtóhangokból is kiderül: szinte ugyanolyan tisztelettel beszéltek az újonnan létesített Nemzeti 277