AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1961-1962. Budapest (1963)

IV. Könyvtár- és művelődéstörténeti tanulmányok - Kókay György: Nemzeti könyvtárunk megalapításának visszhangja a korabeli magyar sajtóban. (A könyvtáralapítás 160. évfordulójára.)

magángyűjteményekből fejlődtek ki. És ha nálunk a Corvina tragikus pusztulása, valamint a történeti viszonyok következtében erre nem is kerülhetett sor, XVIII. századvégi íróink, tudósaink mégis Mátyás király könyvtárában találták meg azt a hazai hagyományt, amelynek folytatásához elérkezettnek látták az időt. Folytathatnánk még az idézeteket e korból, felvilágosult szellemű tudósaink és íróink megjegyzéseit, de talán ezek is illusztrálják, hogy a korszak magyar értelmiségének körében milyen nagy volt az igény egy nemzeti könyvtár iránt. Hivatkozhatnánk még azokra a nyugati egyetemeket és főiskolákat látogató magyar diákokra és kint megfordult tanárainkra, tudósainkra, utazóinkra, akik külföldön kóstoltak bele abba az élménybe, amit egy-egy nyilvános könyvtár használata jelent, és akik ott ismerték fel először ezek nagy jelentőségét a művelődés és a tudományok fejlesztése szempontjából. Felsorolhatnánk továbbá e korszak többi hazai könyvtári kezdeményezését: más főúri gyűjtemények létesítését, az egyetemi könyvtár és az első magyar kölcsönkönyvtárak alapítását; mindezek azonban ismert tények és csak azért hivatkoztunk rájuk, mert ezek mind közvetlen előzményei voltak a korszak legnagyobb magyar könyvtáralapításának, a Széchényi Ferencének. A század utolsó évtizedeiben felélénkülő és a felvilágosodás világnézetében megújhodó magyar szellemi élet képviselői: írók, tudósok, tanárok és diákok jelentős rétege igényelte a nyilvános könyvtárakat. Ilyen előz, menyek után érthetőbb lesz az az élénk visszhang, a büszkeség, a tisztelet és a hálérzéseinek az a gyakori megnyilvánulása, amelyet Széchényi Ferenc könyvtára alapítása 1802/3-ban kiváltott, és amelyet az alábbiakban részletesen szeretnénk ismertetni. 2. A hazai időszaki sajtóban 1802 augusztusának végén és szeptemberének elején jelentek meg az első cikkek, amelyek hírt adtak Széchényi Ferencnek arról az elhatározásáról, hogy könyvtárát a nemzetnek ajándékozza. Ismeretes, hogy Széchényi 1802 márciusában folyamodott e szándékával a királyhoz; és hogy I. Ferenc június 23-i dátummal kelt elhatározásában közölte az ajánlat elfogadását. A kancellária erről július elején értesítette Széchényit; a helytartótanács pedig a hónap végén közölte Széchényivel, hogy a pálosok pesti épületét jelölték ki könyvtára részére. Széchényi csak ezek után küldte szét az országba könyvtárának három-kötetes katalógusát, és csak ezek után jelentek meg a könyvtáralapításról szóló hírlapi közlések is, amelyekre — miként láttuk — Csokonai is hivatkozott. Érdekes, hogy a hírt elsőnek nem a pesti lapok, hanem a bécsi Magyar Hírmondó közölte 1802 augusztus 31-i számában, pedig a közlemény Pestről keltezetten jelent meg: „Pestről Augustus 25-dikén. Ezekben a napokban nagy örömmel hallottam, hogy Méltóságos Gróf Széchényi Ferentz Ö Excellentziája, Magyar Országot, s ahoz kaptsolt Tartományokat illető, s mind a két Hazában már elhíresedett, nagy fáradtsággal, és sok költséggel szerzett ritka gyűjteményeit, mellyek könyvekben, kéz Írásokban, képekben, tzimerekben, mappákban s pénzekben állanak, példás hazafisággal a Magyar Haza köz hasznára ajánlotta és ajándékozta. Ezen hazafiúi ajánlását az emiitett Gróf Urnák, ö Felsége kegyelmes királyunk, kinek atyai gondoskodásával, kedves Hazánk boldogsága és ditsősége előmoz18 Évkönyv 273