AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1961-1962. Budapest (1963)

III. Az OSZK gyűjteményeinek anyagából - Papp Ivánné: Újabb színészettörténeti vonatkozású levelek a Kézirattárban

Rónay Jácint 1862-ből, Londonból ír Bulyovszhy Lillának, többek közt így: „a hazán kívül van nevem, a feledhetetlen hazában nincs, — minden, mi Magyarországból hozzám intéztetik, Dr. I. Smith . . . cím alatt érkezik." Ebben az anyagban van az a 22 levél (némelyiknek másolata is), melyet II. Lajos 1865—68 között írt Bulyovszhy Lillához, s melyek régebben Ernst Lajos gyűjteményében voltak találhatók. Podmaniczhy Frigyes levelei a 70-es évekből részben a már említett Massenet és Delibes levelezés darabjai, — részben pedig másokhoz, pl. Bartók Lajoshoz, Paulayhoz és Prielle-hez íródtak. Vay Miklós 1867-ben mint Pálóczi Horváth Mária végrendeletének végrehajtója fordul az érdekelt intézmény, a Nemzeti Színház igazgatóságához. Veres Pálné Beniczhy Hermin Paulayhoz fordul egy levéllel 1879-ben, neki ír Trefort Ágoston is, egy jegyszedő-ruhatáros érdekében. Tisza Kálmán — felesége távollétében — nyugtázza Bulyovszhy Lillának a kisdedóvás céljaira küldött adományt, Tisza Kálmánné pedig engedélyt kér 1888-ban Paulaytói arra, hogy a Nemzeti Színház tagjai az építendő ref. templom javára hangversenyen felléphessenek. Van ebben az anyagban Klapha Györgynek is néhány sora a század végéről Paulayhoz és Theindl (Tasnádi) Gyulához címezve. Görgei Artúr könyvet köszön meg Jászainak. Telehi Sándor hosszú és regényes élete során írott leveleiből is bekerült most néhány kézirattárunkba, az egyik határt jelző év 1858, — a másik meg 1887. Az ifjú Lendvay Márton házasságkötéséhez gratulál, Priellenél — egy jóembere kezébe adott levéllel — egészsége után érdeklődik, — ír Paulayhoz Hunyadi Margit érdekében, kivel, mint írja — „nem fogunk sem ő, sem én szégyent vallani, erről biztosítom Önt, az én negyven esztendős tapasztalatommal." Több levelet ír a Vízvári családnak s Nagy Imrének, — hadd idézzünk itt egy igen jellemző részletet: „Nagy baj az, mikor az ember élte javát művészekkel és írókkal töltötte, hozzá szokik az észhez s a másféle cibil úgy ízlik mint... a rostbifre a savó, se íze, se bűze, sem nem hús, sem nem hal, kotyvalék és kófic spékelve áhítatos szent ostobasággal. Nincsen nagyobb oldalbadöf és a társas életbe, mint mikor jó mondásait valakinek magyarázni kell, — aztán vicceljen az ember a nagybányai patikáriusnak vagy Hudubának, a bányatanácsosnak, s bámulja Klimpánovszkyt, a fő erdőinspektort. Ilyenkor egy ökölnyi komédjást nem adnék egy elefánt nagyságos úrért." Ráhosi Jenő 1875-ben Szigligetitol a Népszínház első előadásaira kosztümöket kér kölcsön; Paulayhoz 1884-ben intézett levelében arról ír, hogy darabjával kapcsolatos problémákat szeretne megbeszélni vele. Jászaihoz 1900 és 1923 közt írt levelei közül legjelentősebbek azok, melyek Jászai Nemzeti Színházból való távozásával foglalkoznak. 1907-ben sem nyugodt a Nemzeti Színház művészi munkája felől, de nem apró, hanem lényeges bajokat lát, s a színház minden jó színészét, Jászait is okolja azért, mert „mind a magok dolgán keresztül nézik a színház dolgát." 1922-ben pedig tréfásan írja Jászainak: „hát nem kerülhette el a jubileumát." A társasági élet szereplőinek egész sora lelhető pl. megintcsak a Jászaihoz írott levelekben: Berzeviczy Albert, Vay Gáborné, Pázmándy Dénes, a Bánffy család több nőtagja, Bittó Antoinette alapítványi hölgy, Pehár Gyula, Révai Mór, Belitsha Sándor, Apponyi Albert stb, stb. Ki kell emelni Apponyi Sándor és felesége 1914—20 közt, s Széchenyi Béla 1905—1912 közt írott leveleit. Néhányan azok közül, kiknek nem — vagy nemcsak — Jászaihoz írott sorai kerültek most kézirattárunkba: Bárczy István Oabányit üdvözli, Wlassics Gyula Jászain 264