AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1961-1962. Budapest (1963)

III. Az OSZK gyűjteményeinek anyagából - Papp Ivánné: Újabb színészettörténeti vonatkozású levelek a Kézirattárban

Ujabb színészettörténeti vonatkozású levelek a Kézirattárban PAPP IVÁNNÉ Kézirattárunk állományában — a magyar nyelvű kötetes anyag sokszorosításban megjelent katalógusa szerint is — bőségesen található színészettörténeti vonatkozású kézirat. Elegendő itt Szigligeti Ede kézirataira, Rakodczay Pál anyaggyűjtésére vagy Jászai Mari levelezésére utalnunk, — ezeket az utóbbi félszázadban kutatóink nagyrészt közzé is tették. A régen állományunkba került anyagokon kívül napról-napra is gyűlik be szülészeti vonatkozású emlékezés, levelezés, hagyaték. E többnyire kisebb terjedelmű vásárlásokon messze túltesz jelentőségében az a hatalmas kéziratanyag, amelyet kézirattárunk az Országos Széchényi Könyvtár Színháztörténeti Osztályától 1953-ban vett át a két tár közti gyűjtőköri megállapodás alapján. Az 1953—62 közti időszak színháztörténeti jellegű gyarapodása — elsősorban Somló Sándor hagyatéka — külön ismertetést kíván. A Kézirattárba ez alkalommal átkerült anyag kisebb része kötetes — ilyenek pl. Klárné Angyal Ilka színműveinek kéziratai, Jászai Mari számadásai és cikkeinek gyűjteménye vagy Bexa Dezső anyaggyűjtése. Más, szintén kisebb része analekta-gyűjteményünkbe került néhány lapos kézirat, — az anyag túlnyomó része — mintegy 4300 db — a levelezésekből tevődik össze. Ez alkalommal a levélanyag ismertetése a célunk. Elsősorban életrajzi adatokban gazdag ez az anyag, a katalóguson túlmenő feltárásával a tudományos kutatás céljait szeretnők szolgálni. S e kutatás gyakran lehet irodalmi vagy művészettörténeti, hiszen tekintélyes számú levélben tükröződik a színház mindennapi életén túl a művészvilág, a társadalmi élet s a politika sok eseménye. Az átvett kéziratok jelentőségét az is növeli, hogy a magyar színészettörténetnek jóformán minden korszakából egyenletes bőséggel szolgáltatnak anyagot. Talán az 1920—44-ig terjedő időszakból van — mint minden téren, — még ezután várni valónk. E fölöttébb terjedelmes időszak írásos emlékei nem is a pesti magyar színház 1837-i kezdetéig mennek vissza, — a budai, sőt a kassai, a székesfehérvári és a kolozsvár-nagyváradi színészethez kapcsolódó leveleink is vannak, gen gazdag — természetesen nagyrészt ismert — a pesti magyar színház megalapítása körüli levelezésanyag. Van néhány a Nemzeti Színház 1848—49-es életére jellemző dokumentumunk is. A leggazdagabb mégis a 19. század második f elét illetően; a századfordulót és az 1900-as éveket is nagyszámú levél világítja meg. Az utolsó nagyobb egységet a Tóth Imréhez igazgatása alatt írott levelek alkotják. A szóbanforgó kéziratanyag zöme a Nemzeti Színház egykori könyvtárából és múzeumából került elő. Ez a gyűjtemény 1925-ben jött létre, hatalmasan meg25a