AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1961-1962. Budapest (1963)

III. Az OSZK gyűjteményeinek anyagából - Keresztury Dezső: Arany János egy ismeretlen tréfás költeménye. (A költő játékos kísérleteinek kérdéséhez)

Az első olvasásra nagyonis meglepő, rejtélyes szöveggel kapcsolatosan a tisztázandó kérdések egész sora merül fel. A versezetről az .áramz-irodalomban — tudtomra — sehol sem esik szó; a költő levelezésének ismert darabjaiban sem. Talán azért sem hívta fel magára jobban a figyelmet, mert, ha valakinek kezébe került, az nyilván elhitte, hogy A négy jövevény valóban egy debreceni poéta műve s Arany tréfás emlékül csak lemásolta. Csukat Nagy András nevű költőröl azonban nem tud a kutatás; nemhogy poétaként, de még diákként sem jegyezték fel a becreceni kollégium anyakönyvei —ahogy ezt Esze Tamás közbenjárására Kis Sándor, a kollégiumi levéltár vezetője, volt szives megállapítani. A debreceni helyi hagyományban a Kollégiumon kívül sem akadtam nyomára még csak ilyen nevű vagabundusnak sem. Mindjárt kezdetben sokkal valószínűbbnek látszott, hogy Arany újabb tréfás álnevével találkoztunk. A költő számtalan művét tette közzé magát álcázva, s álnevei között nem egy tréfás is akad. Első nyomtatásban megjelent cikke végén, a Társalkodó 1841. jul. 14. számában, így jelölte meg a szerzőt: Jeandor Szlntáról, Biharbul; Az elveszett alkotmányt az első kéziraton Vadonffy Bertalan jegyezte; a Szerelem és egyéb Karakány Jónás álnévvel jelent meg az Életképek 1846. évfolyamában; ifj. Árva Imre, Hajnal Péter, Szalontai J. M. után s a különféle betűk és jelek mellett nem egyszer találkozunk az álnevek között Gogoly sorsüldözött kishivatalnokának, Akakievics Akakinak nevével az Aranyé helyett. A Csukat Naqy András név tréfás tálalása is arra mutat, hogy álnévvel van dolgunk. Esze Tamás hívta fel figyelmemet arra, hogy a Monumenta Scriptores XXXI. kötetében a 30. lapon Gyulafi Lestár feljegyzésében olvasható Csukat Péter váradi főlegény neve: — ,,Igen goromba és féleszű ember volt, volt csak az nagy erő nála;" 1566-ban egy törököt győzött le birkózásban. Talán a költő is otthoni emlékként hozta magával e Toldi-erejű vitéz nevét. De a vers később szóba kerülő személyes vonatkozású mozzanatai is amellett szólank, hogy A négy jövevény szerzőjeként a tréfás álnév mögé rejtőző Aranyt jelüljük meg. Ki volt az a Szerdahelyi, akinek a költő emlékként adta (vagy küldte?) a szöveget. Minden valószínűség szerint Szerdahelyi Kálmán, a színész. Arra nézve ugyan, hogy a szöveg keltezése idején közvetlen kapcsolatban álltak, nincs adatunk. Sem egymáshoz intézett levelüket, sem más, érintkezésüket bizonyító emlékeket sem ismerünk. Nem tudunk azonban semmiféle más Szerdahelyiről Aranyék ismeretségi körében, s különben sem valószínű, hogy Arany valamilyen „közpolgár"-nak ajánlotta volna a verset úgy, hogy csak vezetéknevén szólítja meg; az ilyenfajta megjelölés akkoriban csak a közélet embereit, főként a híres politikusokat, írókat, színészeket illette meg. A kézirat színházi gyűjteményben bukkant fel; ez is Szerdahelyi Kálmán a színész felé utal. Szerdahelyi Kálmán életírója (Mályuszné Császár Edit: Egy színészházaspár élete. Bp., 1956.) nem szól a költő és a színész találkozásáról. Ha adatai alapján összeállítjuk Szerdahelyi Kálmán itineráriumát, Nagykőröst, főképpen 1860 körül, nem találjuk rajt: a népszerű színész „az ország délkeleti negyedében" érett férfivá, „Kolozsvár és Arad lévén legfőbb állomásai" (i.m. 49. 1.). 1854-ben lett végleg pesti színésszé, vendégszereplésre is főként kiröpítő fészkére tért vissza; Nagykőrös ilyenkor sem igen eshetett útba. Sajnos, Arany boldogtalan tanársága színhelyén sincs egyelőre megfogható nyoma annak, hogy Szerdahelyi járt-e, főképpen, hogy 1860-ban járt-e ott. Nagykőrös színháztörténete azonban még megíratlan; hogy nincs rá bizonyítékunk, nem zárja ki tehát Szerdahelyi esetleges ottjártának feltételezé245