AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1961-1962. Budapest (1963)

III. Az OSZK gyűjteményeinek anyagából - Borsa Gedeon: A Szent Antalról nevezett ispotályos rend Magyarországon terjesztett nyomtatványai (1505-1506)

lehet vonalvezetésben némileg eltér egymástól — ugyanabba az ábécébe tartozik, amelyben az egyes lombard sokszor több változatban is szerepelnek . 3 A részletes tipológiai ismertetés során utoljára maradt a két ugyancsak fa­metszetes iniciálé-jellegű „T" betű. Ezt azonban nem csupán a Haebler-íéle re­pertóriumban, de Hedwig Gollob e tárgyban írt tanulmányában is hiába keres­sük. 24 Ennek magyarázata az, hogy e metszeteket — a melléhelyezett antifonále­betű magasságának megfelelő méretben — külön e kiadványokhoz metszették. A virágos indákkal díszített „T" betű ugyanis nem más, mint a Szent Antalról nevezett ispotályos rend jelvénye, az ún. Antal-kereszt. 25 Ezekkel a fametszetekkel csaknem azonos rajzú Antal-kereszt található a pecséteken, amelyek az Országos Levéltár mind a négy említett oklevelén ma­radtak reánk. Ezek közül a két A. jelű nyomtatványon levő azonos egymással: átmérője 34 mm. és az Antal-keresztet gyűrűalakban a következő felirat veszi körül: „+ SIGILLVM CONFRATERNITATIS SANCTIANTONI AD VIENNA" Ez a pecsét az egyik példányon (D. L. 93.720) zsinórra van függesztve, ami papír­oklevél esetében — legalább is a hazai gyakorlat alapján — rendkívül szokatlan. A másik példányon (D. L. 74:979) a pecsétet az oklevél aljára nyomták, akárcsak a másik két nyomtatvány esetében. Ez utóbbiakon más pecsétet is találunk, amelynek felirata és rajza ugyan csaknem azonos az előbb leírtakkal, de méretük attól eltér: az egyik (D. L. 21.519) átmérője 32 mm., a másiké (D. L. Károlyi) 41 mm. Mind a négy oklevelet félív nagyságú papírra nyomták. Közülök kettőben (D. L. 21.519 és D. L. 74.979) biboroskalap, egyben (D. L. Károlyi) pedig gót korona alakú, a negyedikben (D. L. 93.720) pedig semmiféle vízjel sem talál­ható. Ezek a vízjelek szerepelnek több más 1505—1506 években a bécsi Winter­burger műhelyben készült nyomtatványban is. 26 Ez a körülmény is csak erősíti a különben is teljesen bizonyos nyomdameghatározást. Winterburger több esetben is készített ilyen jellegű kiadványt magyaror­szági megrendelésre. Elég, ha csupán az 1500. évi jubileumi búcsú céljaira nyom­tatott búcsúlevél-űrlapokra gondolunk, amelyek részletes ismertetése az OSzK 1960. évkönyvében jelent meg. 27 A most leírt négy nyomtatványt az alábbi nevekre, helyen és időben töltöt­ték ki: 1. [D. L. 21.519] 1505. IX. 30. — ,,In castro Reuisthe. — Ladislaus cum uxore sua Ursula neonon filiis Michaele necnon Francisco et Nicola de Tharcza necnon cum uxore sua Elena". Az oklevelet a barsmegyei Revistye várában, a Garam folyó mellett állí­tották ki. Nagy Iván 28 két Tárczay Lászlót is ismer: „János fia László 1466" és „György 1450 erd. alvajda fia László". Az azonosítás ezekkel azonban teljesen bizonytalan. Feltehető, hogy Tarczai László említett három fia közül Miklós az, akinek a neve mint címzett szerepel egy 1511. IX. 19-én kelt oklevélen. 29 2. [D. L. 93.720] 1505. XII. 1. — „Zenthlewryncz. — Egregius Dominus Johannes de Naghwelgh, Lodovicus et Bonaventura filii, Anna et Katherina filiae et Justina". Ismeretes egy 1502-ben kelt másik búcsúlevél is, amely Nagyvölgyi János felesége Erzsébet és fia Lajos számára Újlakon lett kiállítva. 30 A Buda előváro­sának számító Újlak alapján feltehető, hogy ez az 1505. évi oklevél kiállításának helye Budaszentlőrinc. 228

Next

/
Oldalképek
Tartalom