AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1961-1962. Budapest (1963)

I. A könyvtár életéből - Az Országos Széchényi Könyvtár működése 1961-1962-ben

állítása könnyítette meg. Az osztály a két év során számos szervezeti változtatást, belső racionalizálást hajtott végre. A csereügyeken kívül ez az osztály látta el az Unescoval és más nemzetközi könyvtárügyi szervezetekkel kapcsolatos teendőket, adminisztratív segítséget nyújtott utazási ügyekben és a két év alatt — saját, évi 2000 idegen nyelvű ügydarabja mellett — mintegy 400 lapnyi terjedelemben elvégezte más osztályok leveleinek lefordítását. A Könyvtárközi Kölcsönzés mind 1961-ben mind 1962-ben személyzeti nehézségek ellenére képes volt a magyar tudomány és a termelés szempontjából oly fontos munkáját továbbfejleszteni. Míg 1960-ban még 11 737,1961-ben már 13 891, 1962-ben pedig minden eddigit meghaladó mértékben 15 321 kérést intéztek, külföldről és belföldről az osztályhoz. A legtöbb kérés műszaki és orvosi területről érkezett. Annak ellenére, hogy az ügyek száma 10%-kal emelkedett, 1962-ben a kérések 90%-át (13 894 tétel) sikerült kielégíteni, szemben az 1961-es 80%-kal (11 098 tétel). Mindkét évben sok volt a nemleges válasz, ami kis részben a beteg munkaerők helyett működő dolgozók téves lelőhelymegállapításaiból, nagyobb részben viszont abból adódott, hogy sok volt a nehezen hozzáférhető anyag iránti érdeklődés. A nemleges válaszokat az 1961-es 35%-ról 1962-re sikerült 30%-ra leszorítani. Sajnálatos jelenség volt az, hogy a belföldi könyvtárak együttműködési készsége kisebb volt a külföldiekénél. Az elvi kérdéseket illetően fontos munkálat volt a könyvtárközi kölcsönzésről szóló rendelet megszövegezése 1961-ben. Az osztály munkáját javították a külföldi könyvtárak egész sorával kötött fizetési megállapodások, melyekre a mikrofilmek és fénymásolatok térítése esetében van szükség. A munkatempó fokozását kívánó forgalomnövekedéssel az osztály azért is eredményesen meg tudott birkózni, mert szocialista munkabrigádot alakított, mely e mozgalom céljainak megfelelően kollektív szellemmel, intenzív munkával kitűnő fegyelemmel látta el teendőit. A Könyvelosztó munkáját a szoros szervezettség és a nagy anyagtömegek feldolgozása jellemezte. A szétosztásra váró anyag mennyiségének lassú csökkenésével szemben újonnan kapott feladatok álltak. Az eredeti törzsanyagból és a hálózatokhoz nem tartozó könyvtárak fölöspéldányaiból az osztály 1961-ben kb. 100 000, 1962-ben 81 000 egységet dolgozott fel, 151 000 ill. 100 000 egységet osztott szét, vagy adott át cserére illetőleg értékesítésre és 162 000 ill. 118 000 egységet helyezett el saját fölöspéldány-raktáraiba. A szétosztásra került anyagból legjelentősebb az 1701—1850 közötti, összesen mintegy 225 000 kötetnyi külföldi kiadású könyvanyag, melyből jelentős mennyiségeket vett át a Kultúra Vállalat és a Nemzetközi Csereszolgálat. Miközben jelentőségben növekedett a szétosztásra nem kerülő központi tartalékalap, az osztály nagy munkát végzett a fölöspéldányok elosztása terén is. A hálózathoz nem tartozó könyvtáraktól a két év alatt több mint 80 000 kötetet vett át ömlesztetten. Ugyanakkor folyt az átadó könyvtárak által készített címleírásokra épülő jegyzékek sokszorosítása és körözése, majd az anyag szétosztása, végül megindult a központi begyűjtés is. Az osztály egyik új vállalkozása a közművelődési könyvtárakban feleslegessé vált igen nagy tömegű anyag átvétele és szétosztása lett, melynek részletes szervezeti előkészítése 1962 végén történt meg. Az osztály egyik részlegén eredményesen működő szocialista munkabrigád alakult. 21