AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1961-1962. Budapest (1963)

II. A könyvtári munka módszertani kérdéseiről - Németh Mária: A központi katalógus szerkesztésének Berghoeffer-féle módszere

s az egyes sorozatokon belül az egy könyvtár katalógusától merőben eltérő, a központi katalógushoz idomuló szerkezetet honosított meg. 3. Reformjának jelentőségét fokozta a kivitel gazdaságossága (olcsóbb és gyorsabb szerkesztés, racionálisabb munkaerőgazdálkodás, stb.). 4. Elindítója lett annak a fejlődésnek, mely a központi katalógusok korszerűsítéséhez és megújulásához vezetett. II. Chr. W. Berghoeffer új gondolatait a központi katalógusok szakértői és szervezői sokáig szinte értetlenül, idegenkedve fogadták. A szerzői sor és az anonim sor problémája — R. Fick figyelemreméltó fejtegetéseitől

6 eltekintve — kezdetben alig talált visszhangra. Maga Berghoeffer is csak 1919-ben tette közzé első nagyobb publikációját rendszeréről, majd a német könyvtárosok egyesületének freiburgi (21.) konferenciáján számolt be nézeteiről és munkájáról. Hogy milyen közömbösek voltak a konzervatív hajlamú német könyvtárosok Berghoeffer-rel, illetve javaslataival szemben, legjobban az a tény illusztrálja, hogy előadásához ezt a témát különben kedvelő szakemberek egyetlen reflexiót sem fűztek. Eddigi sémáikba nem illett bele, nem tudtak vele mit kezdeni. Nem is Berghoeffer hazájából, hanem Svájcból indult el a rendszer további útjára. A berni Nemzeti Könyvtár egykori igazgatója, Marcel Godet — miután több európai központi katalógust megtekintett—elutazott Frankfurtba is Berghoeffer rendszerének tanulmányozására. A tapasztalatok alapján magáévá tette Berghoeffer felfogását, olyannyira, hogy a svájci központi katalógust ennek megfelelően szervezte meg. A svájci központi katalógus az idők folyamán néhány részletében továbbfejlesztette Berghoeffer elgondolásait. Ar eform Godet után H. Grosser nevéhez fűződik. Lényegében náluk is két nagy részre válik a központi katalógus: szerzői sorra és az anonim művek sorára. Az anonim művek elrendezését a svájciak célszerűbbé tették, mert a kronologikus sor helyett a külön periodika központi katalógust hozták létre. Ez a dolgok természetes rendje volt, s javított Berghoeffer katalógusának szervezeti felépítésén. A másik reform már kétségesebbnek látszik. A szerzői soron belül a berni központi katalógus vezetői a sorolást illetően túlmentek az eredeti gyakorlaton, s nemcsak a szerzői keresztneveket hagyták figyelmen kívül, hanem az azonos hangzású családnevek (Mayer — Mayr — Meyer — Meier stb.) írásbeli különbözőségeit sem vették figyelembe a cédulák beosztásánál. Hogy érzékeltessük a beosztási rendszer lényegét, leírjuk E. Egger érdekes példáját a katalógus rendezésének új (svájci) módszeréről, ahol a szerző vezetéknevének különféle változatait sem veszik figyelembe, hanem a fonetikus elvet alkalmazzák: Meier, Georg F. Abbildung eines wahren Weltweisen. Meyer, Conrad Wahrhafte Abbildungen der hochgeachteten Herren Burgermeis teren. Meyer, Adolf: ABC der Feuerversicherungspraxis. Mayer, Carl Heraldisches ABC-Buch. Mayr, Josef Karl Die letzte Abdankung Karls V. Meyer, (Joh.) Abendpredigt. Majer, J. Clm. Zwei Abhandlungen über den Heimfall der geistlichen Güter. Maier, Em. Abwasserreinigung. 166