AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1961-1962. Budapest (1963)
I. A könyvtár életéből - Az Országos Széchényi Könyvtár működése 1961-1962-ben
olvasótermet a tájékoztató szolgálat jelenlegi termébe helyezzük át és ugyanezen okokból nem kerülhetett sor a tervezett kísérleti jellegű nyelv- és irodalomtudományi szakolvasóterem berendezésére és címanyagának összeállítására sem. 1961-ben elkészült az új kölcsönzési szabályzat. A kölcsönzési esetek száma a 3 év során emelkedett, a kiadott tételek száma viszont csökkent. Folyamatosan kiépült a Tájékoztató szolgálat segédkönyvtárának valamint a zárt-, ill. bizalmas anyag belsőhasználatú betűrendes és szakkatalógusa, maga a segédkönyvtár is jelentősen bővült. A külföldről és belföldről a könyvtárhoz intézett megkeresésekre javarészt az Olvasószolgálat adott írásbeli felvilágosítást, túlnyomó részben alkalmi bibliográfiákat. Figyelemre méltó az elkészített referenciák számának növekedése. 1960: 118, 1961: 158, 1962: 201, melyből 107 készült belföldi és 94 külföldi érdeklődők számára. A válaszok gyakran több osztály együttműködése útján jöttek létre (a külföldre menők fordítását a Nemzetközi Csereszolgálat végezte). Tárgyukat illetően e tájékoztatások főleg könyvészeti, irodalomtörténeti, történelmi vonatkozásúak voltak. Mindkét évben tovább fejlődött az írásbeli felvilágosításokat nyilvántartó katalógusok és az eseményeket, évfordulókat stb. regisztráló ténykatalógus. Míg 1961-ben még 8 reprezentatív és 23 kisebb könyvkiállítás hívta fel a látogatók figyelmét a jelentősebb évfordulókra stb., addig 1962-ben az említett átépítések miatt csak 3 nagyobb és 11 kisebb, ún. emlékeztető kiállítást rendeztünk — az új szerzemények folyamatos bemutatásán kívül. A Hirlaptár olvasóforgalma az elmúlt három évben fokozatosan emelkedett (1960: 25 150, 1961: 26 800, 1962: 27 377), az olvasott művek száma viszont csökkent (1960: 102 884, 1961: 98 739, 1962: 91566). Ennek a magyarázata abban rejlik, hogy a különféle átalakítási munkák a raktárakat jobban igénybevették mint az olvasótermet és így az olvasók inkább a könnyebben hozzáférhető, ill. szabadpolcos anyagot használták. A kölcsönzési forgalom és a szóbeli tájékoztatások száma csökkenő irányzatot mutatott. A helyben olvasott művek közül mindkét évben a legnagyobb igény a hírlapok irányában, továbbá az irodalomtudományi folyóiratok iránt mutatkozott meg. Az osztály 1962-ben bővítette a szabadpolcos anyagot, a kihelyezett folyóiratok régebbi számait pedig az olvasóterem közelében helyezte el. A Hírlaptárnak nagy gondja a rotációs papír gyors pusztulása. Az eredeti példányok használatának csökkentése érdekében egy Kodagraph mikrofilmolvasókészüléket állítottunk fel az osztály olvasótermében és a Mikrofilmtár átadta a Hírlaptárak Népszava és a Budapesti Hírlap pozitív filmmásolatait abból a célból, hogy az eredeti példányok a forgalom okozta rongálódástól megkímélhetők legyenek. A hírlapolvasóterem világítását ugyancsak korszerűsítettük. A Zeneműtár olvasó- és anyagforgalma mindkét évben nagyjából azonos szinten mozgott, nagy volt a gyűjtemény iránt mutatkozó külföldi érdeklődés, sok tájékoztatás készült írásban külföldi könyvtárak részére. Mindkét évben 400 körül volt a Kisnyomtatványtár kutatóinak száma (írók, munkaközösségek, színházak, filmek, televízió munkatársai, stb.), akik a tervezettnél jóval nagyobb volumenben használták a tár anyagát. A Térképtár kutatói (évenként 500 körül) ugyancsak növekvő mértékben használták a gyűjteményt, több esetben igen jelentős történeti, régészeti, nyelvészeti, gazdaságföldrajzi stb. kutatásaikhoz. 16