AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1961-1962. Budapest (1963)
II. A könyvtári munka módszertani kérdéseiről - Haraszthy Gyula: Az országos gyarapodási jegyzékek külföldön és Magyarországon
Az országos gyarapodási jegyzékek külföldön é$ Magyarországon HARASZTHY GYULA I. Az utóbbi években az egész világon, így Magyarországon is megnőtt az érdeklődés a könyvtári tájékoztató munka kollektív jellegű eszközeinek elvi és gyakorlati, szakmai és módszertani problémái iránt. E könyvtári műszerek megvalósítása során találtuk szembe magunkat a külföldi könyveket központi (országos) jegyzékek formájában nyilvántartó gyarapodási jegyzékekkel is. 1 Az első pillanatban úgy tetszett, hogy egy ilyen viszonylag tekintélyes múltú, külföldön igen sok országban meglévő kiadvány-fajta szakirodalma szinte minden kérdésben eligazít bennünket, készen kapjuk a feleletet a különféle problémák megoldására. Nem így volt. A kérdés külföldi szakirodalma rendkívül csekélynek, elvi szempontból nem kielégítőnek bizonyult, sőt a műfaj bibliográfiai nyilvántartása is meglehetősen felületesnek mutatkozott. A közkézen forgó jelentős másodfokú bibliográfiák (Th. Bestermann, L. N. MalcUs, G. Schneider, W. Totók — R. Weitzel, C. Fleischhack -— E. Rückert — G. Reichardt) láthatóan nem tudnak mit kezdeni a műfajjal; vagy nem tartják nyilván, vagy a gyanús jövevényt megillető zavart fogadtatásban részesítik: néha a nyomtatásban kiadott központi címjegyzékek között, máskor a katalógus-kiadványok sorában, itt-ott pedig az összefoglaló bibliográfiák társaságában regisztrálják. Ez a bizonytalan és hiányos nyilvántartás ellentmondásként hat azzal a ténnyel szemben, hogy az országos gyarapodási jegyzékek különösen a második világháború után egyre több helyen tűntek fel, a hagyományos forma megújhodott, szerepe és jelentősége megnövekedett. Mindez arra késztetett bennünket, hogy a magyar kiadvány gyakorlati megszervezésével párhuzamosan kísérletet tegyünk e jegyzékek elvi és szakmai kérdéseinek tárgyalására és összefoglalására. A tudományos könyvtárak új gyarapodási jegyzékei iránt akkor nőtt meg; az érdeklődés, midőn a XIX. század közepén — a kutatómunka fellendülésének és szervezettebbé tételének idején — az új tudományos eredmények, általában az új kiadványok figyelemmel kísérése létérdeke lett a tudósnak és a szakembernek egyaránt 2 . Nem véletlen tehát, hogy a nagy könyvtárak ettől az időtől kezdve Európában és Amerikában egyre inkább arra törekedtek, hogy rendszeresen kiadják új gyarapodási jegyzékeiket, s ilyen módon támogassák a kutató munka eredményességét. A XIX. század nagy bibliográfiai vállalkozásainak árnyékában ezek a praktikus jellegű jegyzékek nem igen terjedtek túl egy-egy könyvtár olvasótáborának 136
