AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1960. Budapest (1962)
II. A könyvtári munka módszertani kérdéseiről - Tombor Tibor: A nagykönyvtárak építésének új útjai
A raktár központi jelentősége valójában a nagy nemzeti könyvtárakban domborodik ki, ahol egy-egy nemzet minden nyomdászati termékét gyűjteni kell, a kötelespéldány előjoga alapján. A könyvtárépítés területén felállítják ekkor az arány kérdését, mégpedig a következőképpen: könyv: raktárhoz = olvasó: olvasótermekhez. Ez az arány ezidőtájt az Amerikai Egyesült Államokban 1:4 a raktárak javára, Németországban 1:1. 24 Leyh állásfoglalását az egész világon figyelembeveszik. Központi szemlélete lesz ez a harmincas években a francia könyv tárépít esnek is. 25 Valamivel később M. Boux-Spitz a neves francia könyvtárépítész, a Bibliothéque Nationale újjáépítési munkáinak s a versaillesi depot épületének tervezője megállapítja, 26 hogy a raktár a könyvtár uralkodó eleme. A raktár elhelyezése szabja meg az egész épület kialakításának formáját, attól függően, hogy a raktárt a tervezés a könyvtári épület hátsó, középső, illetve, perem területén helyezi-e el, vagy megosztja a raktárt az épület különböző részeibe helyezve, illetve attól függően, hogy tornyot alakít-e ki. 27 A korszerű raktár alapjában véve acélszerkezetű épületrész az épületben, mely azzal összefüggésben készül el, de lehetséges az is, hogy szerkezetileg az épülettől teljesen független. A falak és az acélszerkezet kapcsolatát illetően két felfogás alakult ki: 1. Amerikai felfogás (rendszer): az épület ós a raktár között szerkezetileg úgyszólván alig van összefüggés. A raktár acélszerkezete, bármilyen nagy és akármennyi is az emelete, mélyen belenyúlva a földbe, saját talpán áll, vasbetonba ágyazva. Minden súlyt a raktár vasszerkezete tart, éspedig függőleges megterheléssel. Az egész acélszerkezet tehát „önhordó". Az acélszerkezet a maga mechanikai és statikai összefüggéseiben független az épülettől. Falainak nincs statikai jelentősége, csak burkolják, tehát az időjárástól stb. védik magát az acélszerkezetet, helyesebben a benne tárolt állományt. (7. ábra). 2. Európai felfogás (rendszer): az acélszerkezet az épület szerves mechanikai, statikai része. A szerkezet egyes elemei ugyan mélyen belenyúlnak a földbe, tehát, vertikálisan a terhelés egy részét átadják az alapzatnak. Más részei azonban horizontálisan beleilleszkednek az oldalfalakba s a terhelés meghatározott részét annak adják át. A fal tehát nemcsak burkolat, hanem fontos szerkezeti elem is. 28 E két rendszer vegyes alkalmazása sokoldalúan lehetséges. Újabban az építészek azt a módszert is szívesen alkalmazzák, hogy a raktár vasszerkezetének vertikális ágai nem nyúlnak le a talajig, hanem az épület földszinti, vagy valamelyik emeleti erős födémére támaszkodnak. Ilyen esetekben ez az igen erősnek méretezett födém veszi át a súly jelentős részét s átadja a fennmaradót az oldalfalaknak. Az acélszerkezet emeleti részei az alaptól függetlenül csatlakozhatnak statikailag az oldalfalakhoz, illetve azoktól függetlenek lehetnek. 29 A toronyraktár kérdése ma is érdeklődésre tarthat számot, különösen ott, ahol a telekviszonyok miatt a terjeszkedés csakis függőleges irányú lehet. E típus első nagy megálmodója a német Paul Ladewig volt (1910), az első nagyszabású típusokat viszont az amerikai Green építész valósította meg (1915 táján). A vélemény azonban ebben a kérdésben ma már egyértelmű. A könyvtárak nem annyira vertikálisan, mint inkább mérsékelten vízszintes irányban fejlődnek. 89
