AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1960. Budapest (1962)

II. A könyvtári munka módszertani kérdéseiről - Tombor Tibor: A nagykönyvtárak építésének új útjai

A funkcionális építészeti felfogás szerint a könyvtár merőben célépület, olyan, mint egy gyár vagy egy pályaudvar.

5 Mindazonáltal (s erre is Zabel mutat rá) egy könyvtár nem merőben célépület, hanem a művelődésügyben elfoglalt központi jelentőségénél fogva a kulturális építmények sorába tartozik és ennek az épület külső megjelenési formájában is kifejezésre kell jutnia. E között a két pólus között van a könyvtárépület, innen származik „feszültsége". A mai könyvtárépületeket egyrészt a funkcionális alaprajz, másrészt az olyan kialakítás jellemzi, ami indítékait a könyvtár lényegéből (tehát funkciójából) veszi. A könyvtárépületet tehát célszerűen kell felépíteni, de nem merőben cél épület. Elvben és gyakorlatban alapigazságként ki lehet mondani, hogy az új, célszerűen megépített könyvtári épületet teljességgel más épület nem pótolhatja. A mindenféle átépítések, hozzáépítések, megosztások végül is csak szükségmegoldások. Idegen funkció kielégítésére létesített épület átalakítása könyvtári funkcióra nem mindig lehetséges. Minden átépítés kompromisszummal jár! A kijelölt épület, elfogadásának megvizsgálásakor meg kell fontolni, milyen kompromisszumokkal jár majd az adott épület átépítése. Vitális kérdésekben kompromisszumot kötni soha sem szabad!

6 Miután a könyvtári épület bizonyos vonatkozásokban egy ország kulturális fejlettségének is a kifejezője, s egyben a szellemi munka jelképe, harmonikusan bele kell illeszkednie a maga — rendszerint nagy — térhatásával a városképbe. A terület megválasztásakor ma is alapkövetelmény, hogy a főolvasótermek lehetőleg keletre nézzenek s ha ez nem lehetséges, csak akkor fogadható el az északi tájolás. Gondoskodni kell a telepítés során az épület vízszintes, vagy függőleges illetve mindkét irányú terjeszkedéséről, mert a nagykönyvtárak növekvő organizmusok, állományuk hihetetlenül gyorsan gyarapodik. A könyvtár-épületnek a település központjában, de a főforgalmi utak melletti csendes utcában kell helyet biztosítani, olyan csendes helyen, ahol ma már a gépkocsik parkírozását is meg lehet oldani. Nagyjából eldőlt a vita, hogy vajon a vízszintes vagy a függőleges terjeszkedési lehetőség előnyösebb-e, éspedig a „mérsékelten horizontális" elv javára. A főszempont mindig a belső könyvtári utak, összeköttetések minél biztosabb, sikeresebb lerövidítése, valamint az egymással szorosan összeműködő térségek minél jobb kapcsolása. Vannak természetesen olyan esetek is (gondoljunk sűrűn beépített településekre), amikor el kell fogadni, főleg a raktárak vonatkozásában a függőleges település, illetve terjeszkedés elvét. Elfogadott megoldási mód az is, amikor a könyvtár épületét (a fejlődés esetleg több évtizedes területi igényeit figyelembevéve) már eleve olyan naggyá építik, hogy később hozzáépítésre nincs szükség. Ilyen esetekben átmeneti időszakra nem könyvtári feladatok ellátására rendelkezésre bocsátják a könyvtári épület meghatározott részét, s ha a könyvtár fejlődése e fenntartott területre meghatározott évek elteltével igényt tart, a befogadott intézmény elköltözik az épületből s a területet a könyvtár birtokába veszi. Ezt a megoldást választották Svájcban, ahol a berni Nemzeti Könyvtár (1. ábra) egyik szárnyépületébe a 30-as évek elején beköltözött néhány hivatal, amely még ma is az épületben székel. -80