AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1960. Budapest (1962)

I. A könyvtár életéből - Nagydiósi Gézáné: A Hírlaptár raktári helyzete az új épület berendezésének perspektívájában

fel — feltéve, hogy a folyosó elég széles —, és ezt valamilyen mozgatható állványnyal oldják meg. Ez a kerekeken mozgó állvány többé-kevésbé kitölti a folyosót. Ha az anyaghoz hozzá akarnak férni, az állványt kihúzzák a széles főútvonalra. A stockholmi királyi könyvtárban ezzel 176%-os növekedést is elértek. A glasgowi Mitchell Library raktárában 150 db. ilyen állványt használnak, és 195 m

2 területen 81 000 kötetet tudtak elhelyezni, míg a normál állványokon csak 44 000 volna lehetséges. 1939-ben Pascsenko a Szovjetunió Tudományos Akadémiája Könyvtára számára ugyancsak kihúzható állványsort tervezett. Jelenleg tovább dolgozik a tömör raktározás tökéletesítésén. A Szovjetunió Állami Lenin Könyvtára „vasraktár"-ában az állványok közti folyosók kihasználására ugyanezt a rendszert használják és ezzel a raktár befogadóképessége 80—83%-kal növelhető. (Ez a „vasraktár" a XIX. század végén készült és a beépített állványok között 115 cm, tehát igen széles a bejárási lehetőség.) Az előző rendszernek némileg módosított formáját vezették be a British Museumban. Itt az állványokat a mennyezet magasságában acélgerenda kereten görgők segítségével mozgatják. Az állványokat oldalirányban egy folyosóra kihúzzák használat közben. Az Egyesült Államokban igen elterjedtek a különféle típusú tömör raktározási berendezések. Ott a csuklós rendszereket fejlesztették ki. A Snead & Co Orange cég által bevezetett állványzatnál egy beépített állvány előtt újabb egyes vagy kettes állvány van, amely középen ajtószerűen kinyitható. A mozgatást a padozaton elhelyezett vassín könnyíti meg. A helyszükséglet 1,96 cm, a szárny (legfeljebb 80 cm) — erre nyílik ki. Ennek a csuklósan kinyitható rendszernek több módozata van, de vetekszik vele elterjedtségben és népszerűségben az a mozgatható állványrendszer, amelynél az állványokat közvetlenül egymás mellett helyezik el és mint a könyvespolcon a könyveket egymástól eltávolíthatják, így nyitnak utat közöttük. Ezt a rendszert Hans Ingold svájci mérnök tökéletesítette. Az ő rendszerében nem süllyedő cementalapon két sín között két vájat van. Az állványok (10—20 db) kettősek és keréken ide-oda mozgathatók a sinen. Az állványtömböket egy % lóerős motor mozgatja; minden állvány végén indítókar segítségével csatlakoztatják az állványt a vájatban mozgó drótkötélhez, amely viszi jobb-balra, percenként 11 m-es húzósebessóggel, tehát meglehetősen lassan. Biztosítóberendezés akadályozza meg, hogy a mozgó állványok közé a dolgozó be ne szoruljon. A legcélszerűbb állvány hosszúság 5—6 méter. Ez a rendszer terjedt el Európában leginkább. Stromeyer szerint a berni városi könyvtárban 240%-kal több kötetet tudtak elhelyezni ezzel a rendszerrel, mint a szabványos állványzattal, Düsseldorfban 290%, ugyanott egy másik könyvtárban 190%, Leverkusenben szintén 190% volt a kapacitás emelkedés. A leggyakorlatibb rendszernek ez látszik, ezért érdemes vele röviden foglalkozni. Az összeszorított nagy mennyiségű és természetszerűleg lísegyobb súlyú anyag megfelelő teherbíró alapot kíván. A teherbíróképességnek 500—1400 kg-ig kell terjednie, ezért általában pincében állítják fel a tömör raktárakat. Ezenkívül csak ott rentábilis, ahol a beraktározott anyagra ritkán van szükség, vagy a kezelését időszakonként is végezhetik. De használták már eredményesen könyvtári forgalmazási idő alatt, állandó kiszolgálás mellett is. ."> Évkönyv 65