AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1960. Budapest (1962)

I. A könyvtár életéből - Nagydiósi Gézáné: A Hírlaptár raktári helyzete az új épület berendezésének perspektívájában

az állvány-vasszerkezet több szinten azonos tengely-felhasználással van megalkotva, akkor már az építkezésnél figyelembe kell venni az állványzat tengelytávolságát, vagyis közvetve azt, hogy az illető raktárré3zbe milyen méretű anyag kerül. Perspektivikusan számítva a Hírlaptár helyigénye: nagykettedrétre kb. 300 m

2 (jelenleg 172,5 m

2 helyet foglal el), (úgy véljük,, hogy ez a nagyság előreláthatólag kevésbé lesz népszerű), kettedrétre kb. 1300 m

2 (jelenleg 535,5 m

2

), (ebből az alakból erősebb mérvű szaporodás várható a napi és hetilapok számának növekedésével), negyed- és nyolcadrétre kb. 1300 m

2 (jelenleg 414 m

2

) összesen 2900 m

2

, hangsúlyozva itt is, hogy ez a minimális igény, legfeljebb a beköltözést követő 15 évig számolva és feltételezve, hogy az anyag növekedésének ütemében lényeges változás nem következik be. Vízszintes tárolás Nem hallgathatjuk el, hogy a hírlaptári raktározásban nem az a legmegfelelőbb mód, amivel eddig terveztünk. A nagy formátumú kötetek állított elhelyezése ugyanis közismerten nagyon rongálja az állományt. A rossz súlyelosztás következtében a belső rész könnyen kiszakad, polcrahelyezésnél súrlódik, szakad, nehéz kezelni. Még rosszabb a helyzet az úgynevezett „tékák" (két vastag karton közé szorított újságpóldányok kötege) esetében, ahol az állított tárolás miatt az alsó szélek kirongyolódnak, a saját súlyukat megtartani nem tudó hírlapok hullámosan meghajolnak, gyűrődnek, porosodnak, beleesnek a kartonok közé stb. Sokszor a fedéllel együtt meghajlik az egész kötet. Az igazán korszerű és az anyag megóvására szükséges raktározás ezek számára a vízszintes tárolás lenne. Ez több külföldi könyvtárban (olasz, amerikai, angol, francia) már megvalósult. A mai olasz könyvtárosok mintaképe, a milanói Biblioteca Comunale — melynek igen sok a folioalakú kötete — vízszintes tárolási módszerét a Könyvtáros c. folyóiratunk ismertette. Több amerikai könyvtárban a Bracket-típusú, polcrendszert alkalmazzák. (Wheeler—

Morton.) A vízszintes raktározás lényege,. hogy a nagy köteteket egyesével, a vékonyabbakat kettesével, legfeljebb hármasával vízszintesen helyezik el a polcokon olyan távolságra, hogy kiemelésük lehetővé váljék. Lehet alkalmazni fiókokat, rekeszeket stb. is, de drágább és nem előnyösebb. A horizontális raktározás helyigényesebb és főleg emiatt nem vált általánossá. Használata állványzat szempontjából is nagyobb beruházást kíván és költségesebb. A nagykettedrót méretét figyelembe véve (pl. Egyetértés, Hon, Novo je Vremja, Curentul stb. 56 X 64 cm) 3 polc helyett 10—12 polcot is alkalmazhatunk egymás fölött 16—18 cm távolságban. Ez természetesen költségesebb^ de a költségek csökkenthetők, ha elhagyjuk az állványtartók fogasozását, vagyis állandó, fix polcmagasságokat veszünk és a kisebb igénybevételnek megfelelően a polcot olcsóbb kivitelben készítjük, esetleg rácsosán, polcvógek nélkül, vagy csak 3—5 cm szóles polcvéggel. A polcvégeknek támasztószerepük itt úgy sincs, nem úgy, mint az állított köteteknél. A rácsozás pedig célszerűbb is lenne a kötetek könnyebb kiemelése miatt. Az ilyenfajta polcok tervezésénél számításba 63