AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1960. Budapest (1962)

I. A könyvtár életéből - Nagydiósi Gézáné: A Hírlaptár raktári helyzete az új épület berendezésének perspektívájában

ennek kihatásairól, idézzük Gsüry István számításait {Magy. Könyvszle 1956. 1. sz.), melyeket nem teljesen a mienkével azonos, de bizonyos tekintetben hasonló munkálatok elvégzésére adott. Szerinte kb 200 kötet kiiktatása az állományból és a katalógusokból 6—7 napi teljes munka, munkabérben 250—300 forint. A Hírlaptár kb. 150 000 kötetét 5250 munkanap alatt lehetne ezek szerint átdolgozni (a kötetek átszámozása, naplók, katalógusok javítása stb.), ami kb 20 embernek több mint egy évi állandó munkája. De ez csak elméleti számítás, gyakorlatban az egész anyagot az új számrend szerint össze is kellene rakni. Erre a Hírlaptár jelenlegi szűk raktártere és az állomány szétszórtsága lehetőséget nem ad. 2. Nem a teljes állományt számoznánk át, csupán azokat a címeket, amelyek mérete túlságosan eltér a környezetétől (pl. a negyedrétből kiemelkedő kettedréteket stb.). Ez az eljárás szintén jelentős időt venne igénybe és nem állana arányban az elérhető eredménnyel. Ezenfelül a jelenlegi számsor-rendszer bonyolultabb lenne ós ismét meg kellene bontani és mozgatni a teljes állományt, ami a mostani raktári viszonyok közt megoldhatatlan. 3. Megtartva a mostani számrendszert, csupán egy jellel különböztetnénk meg egymástól a formátum-csoportokat. Erre legalkalmasabbnak látszanak az A, B, 0, D jelzések a n2r, a 2r, a 4r és a 8r megjelölésére. De lehetne alkalmazni külön címkét, esetleg négyféle színben, hogy még szembetűnőbb legyen a megkülönböztetés. (Előre elkészített, nyomtatott címkékkel dolgoznánk.) A formátumjelölést keresztül kell vezetni a köteteken kívül a naplókon, és katalóguscédulákon is. Az anyag a helyén maradhatna, ez az egyetlen előnye az előző lehetőségekkel szemben, mert a változtatásokkal járó munkálatokat itt is ugyanúgy el kellene végezni, mint a két fentebbi megoldásnál. 4. A legkönnyebben járható útnak az látszik, hogy majd a költözködéskor osztályozzuk nagyság szerint az állományt és az új elhelyezés alkalmával végezzük el a szükséges átjelöléseket. 5. Volna még egy lehetőség, az ti. hogy csupán a költözködés után állományba kerülő anyagot raktározzuk formátum szerint, a korábbi maradjon tovább jelenlegi rendszerében. Ennek a megoldásnak több szembetűnő hátránya van: a) a régi rendszert tartósítaná, hiszen nem remélhető, hogy a költözködés jó alkalmát elmulasztva a közeljövőben felszámoljuk ezt a terhes örökséget de b) az átrendezésnek az állványzat módosításával is kellene járnia, mert a rég, rendszerhez más állványok kellenek és c) a későbbi áttérést a már formátumi szerint rendezett anyag újabb átcsoportosításával lehetne csak megvalósítani, vagy pedig külön kellene kezelni ezt az anyagot beláthatatlan ideig. A négyféle formátum szerinti raktározásra való áttérés mindenképpen nagy áldozatokkal jár. Vajon érdemes-e ezt meghoznunk? Milyen előnyökkel járna az állomány elhelyezésének ez a módja ? Hozzávetőleges számítás szerint a nagy 2 rétből a normál állványra 3 polcsor helyezhető, a 2 rétből 4 sor, a 4 rétből 5 sor és a 8 rétből 6 polcsor. Ha az első kettő keveredik, akkor 4 sor helyett csak 3-at használhatunk fel, egy sor elvész. Ugyanez a helyzet a többi formátumnál is. Átlagosan ez 20% veszteséget eredményez. Ez a veszteség azonban nem mindenütt jelentkezik, hanem csak ott, ahol a méretek váltakoznak. A Hírlaptárban a különböző formátumok keveredése a felmérések szerint 10% valószínűségű, az anyag 10%-ánál jelentkezne tehát 20% veszteség, ami 5400 polcfolyómétert kitevő raktárban 108 fm elvesztését 60