AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1960. Budapest (1962)

I. A könyvtár életéből - Nagydiósi Gézáné: A Hírlaptár raktári helyzete az új épület berendezésének perspektívájában

világháború után ez a gyűjtőkör az új határokon belülre szűkült. (Határokon kívüliekből csak a magyar nyelvűekre korlátozódott.) Elvileg jelenleg is ez adja a gyűjtés gerincét. A második világháború után az egyes megszüntetett könyvtárak történelmileg jelentős anyagával is duzzadt a Hírlaptár állománya. Jelenleg az OSzK Gyűjtőköri Utasításának megfelelően a Hírlaptár a Magyarországon megjelent periodikákon kívül gyűjti a finn-ugor népek és nyelvek periodikáit, a szomszédos országok (Szovjetunió, Románia, Jugoszlávia, Ausztria, Csehszlovákia és Lengyelország) népére, földjére, kultúrájára vonatkozó periodikákat, különös tekintettel magyar kapcsolataikra, Olaszország, Németország és a Balkán félsziget többi országai periodikáit pedig a történeti érintkezés vonatkozásaiban, s végül a sajtótörténeti jelentőségűeket. A periodika fogalmát a legtágabban értelmezik, tehát ide tartoznak a hírlapokon és folyóiratokon kívül a nem folyóirat]ellegű periodikák (évkönyvek, részcím nélküli sorozatok) és a periodikus bibliográfiák is. Ha valamely periodika indulásakor magyar területen jelent meg, de később megjelenési helye más ország területéhez tartozott, általában, ha fennállásának bármely szakaszán a magyar határokon belül jelent meg, teljes egészében, tehát összes évfolyamaival, köteteivel és részeivel együtt a gyűjtőkörbe tartozónak tekintendő. Ma már a hírlapgyűjtés és a hírlapkönyvtárak nemzetközi helyzetét ismerve, — lehetőleg a teljes gyűjtemény eszményét kell megközelítenünk és a dokumentáció iránti igényt szükségszerűen a legmesszebbmenőén növelnünk. A változó, de minden időben széles gyűjtőkör magyarázza a Hírlaptár anyagának rohamos növekedését és indokolja az anyag feldolgozásában, kezelésében jelentkező eltéréseket is. Az állomány Az anyagot elvileg egyetlen számrendben numerus kurrens szerint rendezték, azonban a folyamatos számsorrenden kívül raktározási, származási, politikai vagy egyéb okból egyes anyagrészek az 1—120 000-ig terjedő számsorrend külön területét foglalják el, így pl. a jelenlegi kurrens a 40 000—50 000 között kap számot, de e fölött is vannak lefoglalt számsorok. Az archivális anyag pedig — megkülönböztetésül az azonos számú használatitól — 500 000-en felüli számsorban kapja ugyanazt a számot. (Pl. ha valamelyik lap használati példánya 40 115, akkor archivális példánya 540 115.) A periodikákat nagyság szerint négy méretbe csoportosítjuk: nyolcadrét (25 cm-ig), negyedrét (26—35 cm), kettedrét (36—50 cm), nagykettedrét (50 cm-en felül). A mérésnél mindig a lap magassága az irányadó; a méretek jelölése: 8r, 4r, 2r, n2r. A gyakorlatban ez a valamely formátumba való belehelyezés nem jelenti azt, hogy ugyanaz a cím végig első formátuma mellett marad. Egyáltalában nem ritka ugyanannál a címnél 4—5 cm-es eltérés az egyes évfolyamok között vagy akár egyetlen éven belül. Pl. az Erdélyi Híradó élete folyamán 15 cm-es nagyságbeli változást mutat, a Pressburger Zeitung 8r nagysággal indult, azután 4r lett és utolsó éveiben 2r. Vagy a Pesti Napló alakja n2r-ből 2r-be ment át, és sorolhatnánk így tovább. Ilyen változások előfordultak a közelmúltban is, pl. a Szabad Nép közismert nagyságbeli változása 1952. aug. 20-tól (2r-ből n2r, 12 cm-rel nagyobb lett). 56