AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1960. Budapest (1962)

IV. Könyvtár- és művelődéstörténeti tanulmányok - Borsa Gedeon: A törökök ellen Magyarországon hirdetett 1500. évi búcsú és az azzal kapcsolatos nyomtatványok.

rint e kis nyomtatványt Johann Froschauer augsburgi nyomdájának, a Haebler-íéie típusrepertorium által harmadiknak jelzett betűtípusával

168 állították elő.

169 A másik kiadásban használt betűtípust több nürnbergi nyomda is használta. Ezek közül Koberger 18.,

170 Wolfgang Huber 5.

171 és Johann Stucks 9. típusát

172 ki kell zárnunk, mert ezeket az 1502. év táján nem használták. Georg Stuck 12.

173 és Hochfeder l*.

174 típusait pedig méretük miatt kellett elejtenünk, így egyedül az ugyancsak nürnbergi Ambrosius Huber 2. típusa jön számításba,

175, amely mind a méret, mind a felhasználás időpontja szempontjából megfelelő. Ez a két kiadás, jóllehet címükben eltérnek egymástól, tartalmilag mégisazonos. Bevezetőben a velencei dogé — egy 1501 december 4-én kelt levelében — tájékoztatja az említett Peraudi bíborost a törökök elleni küzdelem legújabb eseményeiről. E levél után — mintegy annak kiegészítéséül, ill. mellékleteként — következnek azok a tudósítások, amelyek beszámolnak a szárazon és vizén lefolyt hadi eseményekről. A magyarok harcairól a budai velencei követ 1501 november 18-i leveléből értesülünk. Eszerint november 15-én levelet kapott a Szerbiában harcoló Somi Józsától, aki a törökök ellen elért sikerekről tett jelentést. Ugyancsak kedvezően alakult Boszniában Korvin János akciója. A velencei követ gratulált ezekhez a hírekhez, amire a király kijelentette, hogy ez csupán a kezdet, mert 30 000 emberével maga fog hadbaszállni. E nyomtatásban megjelent tudósítás többi része a velenceiek és a johannita lovagrend tengeren elért sikereiről számol be. A hadi események a továbbiakban is mérsékelt keretek között és váltakozó sikerrel folytak. 1502 márciusában a törökök becsaptak Szlavóniába, de a magyarok — ellentámadásaik során — egészen Nikápoly vidékéig hatoltak előre. A csapatok vezérei (Korvin János, Somi Józsa és Drágfi Bertalan) elért szerény hadi sikereikről nem csupán a fent idézett írásbeli jelentések útján számoltak be, hanem —• az akkor kor ízlésével összeegyeztethető módon — levágott török fejeket is küldtek Budára diadalmi jelvényekként. Ezeket azután a budai palota kertjében levő szökőkút köré tűzték. Ulászló fiatal francia felesége, aki pedig korábban szívesen ivott e kút vizéből, annyira megundorodott ettől r hogy soha többet nem ízlelte meg innen a vizet.

176 VI. A harcok ilyen alakulása közepette 1502 január 31-én Isvalies újabb levelet küldött országszerte a plébánosoknak, amelyben közölte velük a jubileumi búcsú újabb meghosszabbítását, azzal az indoklással, hogy a terjesztést valamennyi helyen még nem sikerült végrehajtani. Az erről szóló és a Selmecbányái plébánosnak címzett levél reánk maradt.

177 Ebből megállapíthatjuk, hogy ezt az utasítást is nyilvánvalóan számos példányban irták: mind a kiállítás napját» mind a város nevét utólagosan más kéz írta be. A búcsú hirdetése egyre nagyobb és nagyobb adminisztrációs feladatot jelentett. Gondoljunk csak arra, hogy milyen munkába került a terjedelmes pápai bullának számos példányban történt lemásoltatása, amelyre — mint ezt már láttuk — 1501 márciusa végén sor került. Az újabb és újabb utasítások leírása — mint ez a legutóbbi is — temérdek munkát és időt igényelt. Az írásbeliség viszont — éppen a visszaélések elkerülése végett — egyre elengedhetetlenebbó vált. 258