AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1960. Budapest (1962)
IV. Könyvtár- és művelődéstörténeti tanulmányok - Borsa Gedeon: A törökök ellen Magyarországon hirdetett 1500. évi búcsú és az azzal kapcsolatos nyomtatványok.
den Türeken" címmel feltehetően még ugyanebben az évben, három alkalommal német nyelven nyomtatásban is megjelent. A negyedrét alakú és négy számozatlan levélből álló nyomtatvány egyik kiadása Matthias Hupf uff strassburgi műhelyében készült. 149 A másik két kiadás, amely csaknem szórói-szóra megegyezik az előbbivel, nem tünteti fel a nyomdahelyet. A betűtípusok azonban módot nyújtanak arra, hogy ezt is meghatározzuk. A szövegben alkalmazott betűk ugyanis az egyik kiadásban 150 az augsburgi Schaur-íéle nyomdának a Haebler-íé\e típusrepertórium 151 által 2*-al jelölt típusával, a cím pedig ugyanennek a műhelynek hármas típusával 152 azonosítható. Némi gondot okoz ugyan az a körülmény, hogy a nagyobb betűtípus „S"-e eltér az eddig ismerttől, továbbá, hogy a szakirodalom 153 nem tud e műhely működéséről a XVI. században. De megállapításunk talán mégsem téves, hiszen az előző, 1500. évből még ismerünk e nyomdában készült munkát. 154 A másik, nyomda megjelölése nélkül készült kiadás a hazai szakirodalomban eddig ismeretlen volt. 155 A betűtípusok 156 megnyugtató tanúsága szerint e nyomtatvány a münheni Schobser-féle műhelyben készült. 157 Ezt a hazai történelem szempontjából forrásértékű tudósítást Johannes Adelphus [Johann Adolf Muelich] a törökökről szóló művében néhány év múlva — szöveghűen — újra megjelentette. 158 Kultúrtörténetileg rendkívül érdekes az 1501 június 10 i, Budán megtartott úrnapi körmenet leírása, amelyet két forrás is megőrzött számunkra: az egyik az előbb ismertetett „Die Ordnung zu Ofen", a másik pedig a már ugyancsak említett modenai követ, Dainero jelentése. 159 A szokásos körmenet ez alkalommal a törökök elleni háborúra készülődés jegyében, igen teátrális módon zajlott le. A Boldogasszony-templom melletti temetőnél felakasztották törökös környezetbe Mohamed jelképes koporsóját. Amikor a körmenet, amelyet maga a bíboros legátus vezetett, a királlyal az é én ide érkezett, belelőttek a lőporral megrakott koporsóba, amely nagy durranással szerteszét repült. így kívántak hangulatot teremteni a keresztes hadjárat mellett a nép körében. A közhit szerint ugyanis a mohamedánok hatalma akkor omlik össze, amikor prófétájuk koporsója megsemmisül. Ezt hirdette jövendölés formájában Ulászló nevében az a Sybillának öltözött alak, aki a robbanás után a helyszínen a tömeg között megjelent. A nép ugyanis a detonáció után — ahogy Daninero írja: „mint dühös kutyák" — rárohant a török szimbólumok maradványaira és azokat darabokra szaggatta. Ugyanez nap délutánján azután a velenceiek újabb látványosságról gondoskodtak: két gályát szereltek kocsikra, amelyek a keresztény, ill. török flottát jelképezték. Ezeket azután felvontatták a várdombra, ahol a király jelenlétében a hajókon helyet foglaló keresztények, ill. „törökök" látványos csatát vívtak egymással. A vár alatt felállított 36 ágyú pedig 33 össztüzet adott. Isvalies erre a napra a szállása előtti tér közepén egy oszlopot állíttatott fel, amelyen egy felfegyverzett angyal szobra állt. Az angyal szájából a felvonulás egész tartama alatt vörös és fehér bor folyt. A velenceiek — a májusban megkötött hármasszövetség harmadik tagja — ugyancsak állítattak egy oszlopot, amelyen városuk jelképe a szárnyas oroszlán állt. Ennek torkából is bor folyt az ünnepségek során. Ismeretesek ilyen bortköpő szobrok, ill. kutak már Mátyás király korából is hazánkban. Ezek célja — a látványosságon túlmenően — a nép hangulatának 256
