AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1960. Budapest (1962)

III. Az OSZK gyűjteményeinek anyagából - Markovits Györgyi: Üldözött költészet. (Kitiltott, elkobzott, perbe fogott verseskötetek a Horthy-korszakban)

1942-ben a m. kir. államrendőrség váratlanul megjelent Mátyás Ferencnél s lefoglalta az ő kiadásában megjelent Illyés Gyula — József Attila: A nép nevében c. versesfüzetet. Bírósági eljárásra nem került sor, „csupán" elkobozták a kinyomtatott verseket . . . Ez a kis könyv, mely forradalmi ponyvának nevezhető könyvészeti ritkaság, forradalmi versek legális kiadása az erősödő fasizmus idején. Kovalovszky Miklós előszava megjelöli a kiadvány célját: a népről a népnek akar szólni, azt akarják a költők remekeivel, „hogy petróleumlámpás falusi szobák félhomályában, az istállómécs lángja mellett az ő szellemük világítson ..." Az Országos Széchényi Könyvtárban őrzött példány unikum: kék és piros ceruza jelekkel, paragrafusok idézésével bejegyzett ügyészségi példány, melyen látható az ügyészség 1942. március 20-i engedélyező pecsétje. A cenzori ceruza József Attila majd minden költeményét megjelölte. A Legutolsó harcos és a Kész a leltár c. versek az 1921. III. tc.-re utalnak (Az állami és társadalmi rend hatályosabb védelme). A Vígasz c. vers mellé a 172. §-t jegyezték oda (osztályellenes izgatás). Illyés Gyula versei közül kettőt jelölt meg a cenzori ceruza. A Nem menekülhetsz és a Nocsak címűt. A Csendőrségi Nyomozókulcs 1942-ben közli Pákozdy Ferenc Görgetegben c. verseskötetének betiltását. Tekintettel azonban arra, hogy közelebbit nem tudunk, csupán a betiltás puszta tényét közöljük. ,,A parázs tűzzé válik, terjed, Elhamvasztja ezt a hazug, rothadt Társadalmi rendet" — írja Krizsó Kálmán 1924-ben Kolozsvárt megjelent Proletárversek c. kötetében, melynek betiltását a Csendőrségi Nyomozati Értesítő 1944-ben közölte. A bevezetésben Ormos Ede Ígéretes, bátor, modern írásnak nevezi, s megállapítja, hogy a költő az eltiportak és meggyötörtek felé küldi verseit. Ez utóbbiban igaza van, már a verscímek is felbőszíthették a „derék" cenzort: „Légy üdvöz proletár", „Osztályharc", „ Vázlat a proletáréletből". A fent idézett mottó fejezi ki az egész kötet mondanivalóját. A versek művészileg gyengék, de a nyílt mondanivaló miatt felfigyelt rá a cenzúra. Általában jellemző a Horthy-cen23a