AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1960. Budapest (1962)

III. Az OSZK gyűjteményeinek anyagából - Markovits Györgyi: Üldözött költészet. (Kitiltott, elkobzott, perbe fogott verseskötetek a Horthy-korszakban)

Az ellenforradalmi rendszer úgynevezett konszolidációs, a Bethlen István miniszterelnökségével fémjelzett korszakában — 1922 és 1929 között — 14 esetben találkoztunk közigazgatási illetve bírósági versüldözéssel. A 14 „eset" a következőképpen oszlik meg: 9 kitiltás, cLZclZ cl postai szállítás jogának megvonása, és 5 betiltás, illetve perbefogás. E néhány számadat mutatja, hogy a cenzúra éle elsősorban a külföldről beáramló költészet ellen fordult. Az első hazai betiltott kötet 1922-ben jelent meg: Fenyő László Az építés orgonája c. műve. A betiltás oka szeméremsértés, s a költő valóban úgy látszik, mintha csakis a férfi-nő viszony örök problémáinak kutatója lenne. De ez csak a felület. Egy felfordult világ minden jelensége felfordul, a költői tudat ezt tükrözi, s így Fenyő társadalombírálata is rendkívül szimbolikus. Kiforratlan, fiatal még, útjának egészen az elején jár. A „keresztény" szellemet hirdetőknek mégis hangosan odakiáltja: „Éljen az Antikrisztus". Fenyő László sok évvel később, már mint elismert, jelentős költő, az egész rendszer kultúrpolitikáját mutatva meg, a következő interjút adta a Magyar Hírlap munkatársának: „A múlt évben 360 pengőt kerestem a verseimmel. Ez a megélhetésre édeskevés, munkát vállaltam hát a Baumgarten-könyvtárban, azonkívül németből meg franciából fordítok. Ha agyondolgozom magam, megkeresek havi 150 pengőt. -— Jó lakás, rendes étkezés meg ruházkodás ilyen fizetés mellett, persze álom marad. Boldogságszámba megy, ha a hónap közepén biztos lehetek abban, hogy elsején kifizethetem a hónapos szobámat. Vannak, akik arról beszélnek, hogy a költőt a társadalomtól kivételes jólét illetné meg. Én örülök, ha a mindennapi villamosjegyemet megválthatom ... én még azokhoz a szerencsésekhez tartozom, akik verseik ötven százalékát el is tudják helyezni. A legtöbben mit tehetnek? Tehetetlenül és kiszolgáltatottan érzik, hogy a betevő falatért való szélmalom-harcuk mint őrli meg tehetségüket, alkotóerejüket." Fenyő Lászlót 1944-ben a fasiszta rendszer elpusztította. A cenzúra vörös irónja áthúzza Kassák Lajos „Világanyám" című kötetét, mely Bécsben jelent meg, 1921-ben. A proletárdiktatúra bukása után Kassáknak is menekülnie kellett. Igazi irodalmi és politikai központ alakult ki körülötte az emigrációban. A kitiltott kötet legszebb verseivel egy harsány hangú, zengő pátoszú szocialista forradalmár költő szól: Márciusok aranyhullámait beszéltetem magamból. Testvérek! O megharcolt kezek találkozása isten előtt. Napok reménytelenségek zászlóznak. Sikolytás mindnyájunkért, akik most szörnyű reflektorok alatt állunk, összetört lámpásokkal a szemeinkben. Csak állunk s fölborzolt álmaink szétcsurognak az éjszakában. Szívünkön szeretettűzmáglyák szenvednek. Oroszország! Árva homlokunkon énekelnek a megbolondult öklök. Ore szország! Oroszország! Durunggal, késsel, csizmasarokkal és gépfegyverrel szakított sebeink bibor dicséretgyertyákkal világítanak feléd. Ö elsőszülött testvérünk. Győzelem! Győzelem! Győzelem! Moszkva lealázkodott tornyai fölött megállt az új csillag, 191