AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1960. Budapest (1962)

I. A könyvtár életéből - Az Országos Széchényi Könyvtár működése 1960-ban

derekasan helyt álltak, az elvi rekonstrukciós programot csak részben sikerült megvalósítani. A nehézségek fő forrása a sokrétű anyag feldolgozásának szükségszerű bonyolultságában, a sok oldalról megnyilvánuló igényekben és az adrémaüzem kapacitásának alacsonyságában rejlett. Az átlagosnál nagyobb mértékű munkaerőkiesés és a nyomasztó helyhiány itt is útjában állt a korszerűsítési törekvéseknek. Az erőket tehát arra kellett összpontosítani, hogy legalább a régi keretek között folyó napi munka és a tervteljesítés ne szenvedjen hátrányt, ami általában sikerrel is járt. Az osztály feldolgozta a Gyarapítási osztálytól és a Könyvelosztótól érkezett könyvanyagot. Az említett nehézségek ugyan kihatottak a címleírás munkájára is (1. a. 9. sz. táblázatot), de a tervhez képest mutatkozó lemaradás nagyobb fennakadást nem okozott. Az a jelentős reform, amely 1959-ben a kurrens magyar kötelespéldányanyag feldolgozását a Bibliográfiai osztályra bízta, sikerrel megvalósult ugyan, de a Könyvfeldolgozó osztálynak még 1960-ban is folytatnia kellett a Bibliográfiai osztály címleírásainak folyamatos revízióját és az adréma lehetőségeihez való alkalmazását. Ez a kettős munkafolyamat az eddigieknél is világosabbá tette az egységes, külső és belső célokra egyaránt alkalmas címleírás bevezetésének szükségességét. 1960-ban befejeződött a rekatalogizálást ideiglenesen helyettesítő nagyszabású fényképezés, melynek révén az un. „müncheni katalógus" céduláinak javarésze az olvasók számára a betűrendes katalógusban hozzáférhetővé vált. Megtörtént a Varia szak teljes rekatalogizálása is. A régi „muzeális" jelzetű műveket, továbbá várbeli előkészületként az olvasóterem régi anyagát az osztály nagy munkával átszámozta. Veredy Gyulának, a szakozás vezetőjének hosszantartó betegsége folytán csak nagy nehézségekkel sikerült a szakozás tervét teljesíteni (1. a 10. sz. táblázatot) ós a szakkatalógusok átszerkesztését folytatni. Túlteljesítéssel zárult a katalógusszerkesztés, cédulabeosztás munkája (1. a 11. sz. táblázatot). Bár az adréma-üzem a tervét teljesítette, végeredményben ennek alacsony kapacitása okozta a legtöbb lemaradást, a katalogizált könyvek felhalmozódását és egyes munkák fennakadását a különgyűjteményékben. A Hírlaptár feldolgozómunkája nagyobb zökkenők nélkül, a tervnek megfelelően haladt. 118 címmel bővült a hungarica-katalógus, túlteljesítéssel zárult a cikkek címleírása és szakozása. Egy munkaerő kiesése folytán az egyszerűsített címleírás tervét nem sikerült teljesíteni. A kronologikus katalógus (1920—1944) elkészült, az osztály lezárta a cikkatalógus első 10 éves periódusát, a katalógusokba a tervezettnél több cédulát osztott be. Sikerült teljesíteni a rekatalogalizálás tervét is. A különgyüjtemények feldolgozó munkájának fontosabb eredményei: A Zeneműtár, a Színháztörténeti osztály, a Kisnyomtatvány- és a Térképtár folyamatosan készítették címleírásaikat, anyagukat szakozták, céduláikat beosztották, és legtöbb előirányzatukat kisebb-nagyobb mértékben túlteljesítették. A Zeneműtár jó ütemben folytatta a rezidenciális kéziratos anyag feldolgozását. A Színháztörténeti osztály a tárgyi bibliográfiai katalóguson, az eseménynaptáron és a Nemzeti Színház szerepkataszterén eredményesen dolgozott, bár munkáját a személyzeti nehézségek némileg lassították. A Kisnyomtatványtár elkészítette „Az OSzK grafikai plakátjai az első világháborúig" c. leíró katalógust, a Térképtár felállította a térképészeti analecta-gyűjteményt, folyamatosan készítette az 2 Évkönyv 17