AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1960. Budapest (1962)

III. Az OSZK gyűjteményeinek anyagából - Schütz Ödön: Régi örmény nyomtatványok az Országos Széchényi Könyvtárban

vitéz Musel Mamikonean

47 hősi tetteiről és irigyei rágalmai révén bekövetkezett ártatlan haláláról, és más egyebekről]. Konstantinápoly 1737,

48 Apraham Trakaci nyomd, mkha [ = 248] old. 9% X 15. Az örmény történeti irodalom egyik becses emléke. Bár lényegében 10. századi kompiláció és szövege jórészt megegyezik Pawstos Buzand krónikájával {5. század), számos helye (különösen a Kaukázustól északra lakó népekről régebbi forrásokból adott tudósításai) ma is elsőrendű forrásértékkel bír. A történeti irodalom a krónika 1853-ban Velencében kiadott verzióját tartja eredetibbnek, amely az idők folyamán egyre több interpolációval bővült.

49 Egy ilyen bővebb verziót tartalmaz az 1737. évi isztambuli kiadás.

50 A könyvecske kolofonjából: „ . . . Szt. Nerses e története nyomtattatott 1186[—A.D.1737]-ban . . . diracu

51 Apraham újonnan felállított nyomdájában Báron Taniel fia diracu Movses anyagi eszközeiből.. . Emlékezzetek meg ezenkívül Budagh-oghlu diracu Hagop fiáról diracu Krikorról és a könyvárusító Harutjunról, akik a mintapéldányt adták. Emlékezzetek meg még a nj^omda dolgozóiról, a khoji Iknadiosról [Ignatius], diracu (H)ohannesről és (H)ohan kovácsról." (p. 248.) Tulajdonos: Der Harutjun abegha, . . . * Magyar kultúrtörténeti szempontból érdeklődésre tarthat számot, hogy a könyvek régi tulajdonosainak javarésze — a bejegyzésekben előforduló örmény nevek tanúsága alapján — erdélyi örmény lehetett. (A tulajdonos lakóhelyét azonban kimondottan csak egy esetben találjuk bejegyezve: Ws 10. Erzsébetváros.) A régi tulajdonosok közül különösen felkeltette figyelmemet Donogán Vertan Zakariás neve, mivel az Erzsébetvárosból a kolozsvári Erdélyi Múzeumba (Museul Ardelean) került kéziratok javarészén is az ő neve szerepel.

52 A kéziratok katalógusának összeállítója, Fr. Macler, a tulajdonos kilétével kapcsolatban megállapítja, hogy a Vertan (<Vardan, Vartan) név igen elterjedt Magyarországon és Erdélyben. Ennek szemléltetésére közli két Vertán nevű személy életrajzát Szinnyei „Magyar ír óh élete és munkái" c. művéből. A terjedelmes lapalji jegyzetből

53 azonban nem derül ki, hogy a két személyt végeredményben milyen kapcsolatba hozza a kéziratok tulajdonosával. Mivel azonban az adott esetben a Donogán szerepel, mint családnév helytelen a Vertán-ból kiindulni.

54 Ebben az időben (19. század eleje) az erdélyi (vagy akár lengyelországi, vagy moldvai) örményeknél is már kialakult a családnév akár patronimikonból, akár valamilyen cognomenből, igy tehát inkább a Donogán család elágazását kellene vizsgálni. Bár a Donogán család számos tagja élt Erdélyben, D. Vertán Zakariás kilétét hosszú ideig nem sikerült kiderítenem. Erzsébetváros két monográfiaírója Kovrig Gergely és Avedik Lukács sem tud róla. A kérdéshez a kulcsot az Erzsébetvárosi Hírlapban találtam meg. A 18. század elejétől az örmény gyerekek tanítását Erzsébetvárosban Velencéből küldött mechitarista (antoniánus) szerzetesek végezték helybeli kolostorukban. Az erzsébetvárosi mechitaristákról, akik több mint 170 évig működtek ott, sem a városi levéltárban, sem az egyházgyűlési feljegyzésekben, sem a me170