AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1960. Budapest (1962)

II. A könyvtári munka módszertani kérdéseiről - Besenyeiné Bálint Eszter: A Szovjetunió könyvtáros képzésének néhány kérdése

Minden hallgatónak 5 hétig katalógusszerkesztésben, 12 hétig pedig komplex: könyvtári gyakorlaton kell résztvennie. Azok számára, akik közművelődési könyvtárakban dolgoznak, helyismereti bibliográfiát a tudományos könyvtárosok számára általános külföldi bibliográfiát adnak elő, a gyermekkönyvtárosok számára pedig pedagógiából és pszichológiából vezetnek be gyakorlati foglalkozást. A reformintézkedésekhez tartozik, hogy emelték a főiskolák esti és levelező hallgatóinak számát, elsősorban olyan hallgatókból, akik már legalább egy éve könyvtárban dolgoznak. Az 1959—1960-as tanévben a moszkvai és leningrádi könyvtáros főiskolákon megindították a műszaki könyvtárosképzóst technikusok, illetve olyan könyvtárosok számára, akik legalább két éve dolgoznak műszaki könyvtálban. Szkrüpnev 1960 írott cikkében

6 rámutat arra a hiányosságra, ami a Szovjetunió könyvtárosképzésében még mind a mai napig fennáll, hogy a technikumokban, a főiskolákon és az egyetemek könyvtárszakain tulajdonképpen csak a közművelődési könyvtárak számára képeznek könyvtárosokat, méghozzá nem is az összes közművelődési könyvtártípus, csak a Művelődésügyi Minisztérium hálózatába tartozó könyvtárak számára, még az iskolai és a szakszervezeti könyvtárakra sincsenek a képzés területén tekintettel. A tudományos és szakkönyvtárak számára — kivéve a már említett, saját szervezésű átképzést — csak a moszkvai ós leningrádi főiskolák esti és levelezőtagozatán képeznek összesen 150 műszaki könyvtárost, ez a Szovjetunió viszonylatában olyan kevés, hogy a problémát egyáltalán nem oldja meg. Mivel tudományos ós szakkönyvtáros képzés eddig tulajdonképpen nem volt, így egyes intézmények és szervek lebecsülték a könyvtárügyet és a hatáskörükbe tartozó könyvtárakban sok véletlenül odavetődött embert alkalmaztak, akik számára a könyvtárosság csak átmeneti elfoglaltságot jelentett. Hiba volt, hogy a Művelődésügyi Minisztérium csak a saját könyvtárai káderellátására gondolt, sokkal nagyobb figyelmet kellene fordítani más főhatóságok körébe tartozó könyvtárakra is. A könyvtárosképzést — írja SzJcrüpnev — nem öncélúan, hanem az ország fejlődésétől függően kell fejleszteni. A technika, a termelés, az életszínvonal rohamos növekedése a könyvtárügyben a következőképpen tükröződik: Egy-két éven belül egyesülnek a kis könyvtárak. A könj^vtárak állománya és olvasótábora növekszik. A műszaki könyvtárak száma az ipar fejlődésével egyidejűen nő. Nő az iskolai könyvtárhálózat szerepe az oktatásban, ugyanígy a gyermekkönyvtáraké is. Várható a letéti könyvtárak és a fiókok növekedése,, de ugyanakkor csökkenteni kell az olvasószolgálatban dolgozók normáját. Ilyen körülmények között le kell küzdeni azt a tévhitet, hogy minden írni-olvasni tudó ember lehet könyvtáros. Követelménnyé kell tenni — mondja a szerző — hogy a könyvtárosok túlnyomó többsége, elsősorban az olvasószolgálatban dolgozók felsőfokú képzettséggel rendelkezzenek. Az elkövetkező 5—7 évben szakképzettséget kell szereznie minden könyvtári dolgozónak, ha továbbra is könyvtárban akar maradni. A közművelődési könyvtárossal szemben a következő követelményeket kell felállítani: a) Rendelkeznie kell a társadalomtudományok alapjainak ismeretével, jó marxista-leninista képzettséggel, általános műveltséggel. b) Ismerje a tudományok fejlődési tendenciáit, legyen képes a megjelenő könyvekben tájékozódni és ennek alapján a könyvállomány gyarapítását vezetni. 153