AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1960. Budapest (1962)
II. A könyvtári munka módszertani kérdéseiről - V. Windisch Éva: Megjegyzések az ETO 93/99 Történelem főrészének kérdéséhez
aktualitás volt. A kérdés, úgy véljük, felvetett problémánk egyik lényeges szektorát alkotja; s a szakkatalógus nagyobb időközönként a Történelem szak szempontjából szükségessé váló átrendezése s ez átrendezés elvi alapjainak meghatározásacsak e szak általános körvonalainak kijelölésével együtt végezhető el. Végezetül külön problémaként jelentkezik a 92 Életrajzok szak kérdése. Az ETO táblázatok 1958. évi magyar kiadása megadja az utasítást az életrajzok, gyűjteményes életrajzok szakszámait illetően, — nem terjeszkedik ki azonban az életrajzok kettős szakozásának kérdésére. 18 Érinti viszont ezt a kérdést az Országos Könyvtári Központ 1951. évi könyvtárostanfolyamán kiadott jegyzet: eszerint a történelmileg fontosabb személyek, pl. uralkodók életrajzai a Történelem szakba is beosztandók, szaktudományok művelőinek életrajzai, tudományos munkásságuk ismertetése pedig az illető szaktudomány jelzete alá. 19 Igen egyértelműen foglal állást e kérdésben Ambarcumjan, aki szerint az életrajz jellegű művek a tudomány, technika, művészet megfelelő ágazataiba sorolandók, s a 92 szak — melynek fenntartását gyakorlati okokból helyesnek és szükségesnek tartja — csak az utalócédulákat tartalmazza. Ambarcumjan indokolását: hogy egy közéleti személy, tudós, feltaláló, művész élete és munkássága szorosabban függ össze annak a társadalmi tevékenységnek, tudományágnak, művészetnek területével, amelyen működött, mint más személyek életrajzaival, — teljes mórtékben el kell fogadnunk. 20 Nem igényel külön magyarázatot az a körülmény, hogy Kazinczy életrajza a magyar irodalomtörténet, Bethlen Gáboré a magyar történelem, Bartóké a magyar zenetörténet körébe vág elsősorban, s hogy az életrajzi (még inkább a nem kifejezetten életrajzi, csak címükben egy, bár fontos szereplő személy nevét feltüntető) műveknek mechanikusan egy szakba történő egyesítése — anélkül, hogy az illető szakterületeken e művekre utalás történnék — e szakterületek kutatóinak felesleges és gyakran nehezen áthidalható nehézségeket okoz. Az egyes életrajzok hovatartozását a fentebb a történeti művekre vonatkozóan ismertetett szempontok szerint képzeljük el: tehát a filozófiai, nyelvtudományi, irodalomtudományi, művészeti vonatkozású életrajzok nyilvántartása a 93/99 főrészben nem szükséges. Ezen túlmenően azonban valamennyi életrajz felveendőnek látszik ide, — kivételt érzésünk szerint csak azok az elsősorban technikai vonatkozású életrajzok képezhetnek, melyek egy-egy tudós működésének szakszerű ismertetésével a szaktudomány területének kutatóihoz szólnak (főleg folyóiratcikkek, visszaemlékezések). Elhatárolási javaslatunk persze épp úgy gyakorlati jellegű, mint a fentiekben volt; a kérdés elméleti, esetleg számos konkrét példa alapján történő elemzésével nyilván ezen a területen is határozott elvi eredményekre juthatunk. Az alábbiakban kísérletet teszünk javaslataink összefoglalására, néhány ponton, amennyiben szükségesnek látszik, kiegészítve eddigi érvelésünket. 1. Kívánatos lenne, hogy az Országos Osztályozó Bizottság leszögezze a történeti művek kettős szakbeosztásának szükségességét, illetve azt a követelményt, hogy ezek a művek legalább következetesen utalócédulát kapjanak a 93/99 főrészben. 2. A Magyar Nemzeti Bibliográfia és a Magyar Folyóiratok Repertóriuma legalább utalások formájában következetesen vigye keresztül a történelmi művek nyilvántartását a 93/99 főrészben. 148
