AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1960. Budapest (1962)

II. A könyvtári munka módszertani kérdéseiről - Orosz Gábor: Kétsoros jelmezőjű adattároló lapok alárendeléses jelkulcsrendszereinek elmélete

A jelkulcsrendszerek megalkotása különleges szerkesztő munkát igényel. A rendszer struktúrájára, jelzeteinek összetételére vonatkozó alap-elgondolások nyomán a rendelkezésre álló jelmezőhöz kell képezni a jelzetek formációit. Ez, főleg terjedelmesebb jelmezők és komplikáltabb jelkulcsok esetén, eléggé körülményes munka. Kívánatos tehát, hogy a készítendő rendszer összes jellemző adatai már előre kiszámíthatók legyenek, hogy elbírálható legyen, vajon a célnak megfelel. Ezért a tárgyalt típusok mindegyikénél megállapítjuk a jellemző adatok kiszámításához szükséges képleteket. Az egyes részeken belül két esetet vizsgálunk. Az egyik a vonatkozó típusú rendszerének tetszészerinti terjedelmű jelmezőhöz való szerkesztésével (általános eset), a másik pedig ama típus maximális jelzetkapacitású rendszerének problémájával foglalkozik. Az általános eset alsó határát az a rendszer képezi, amely a lehető legkevesebb — de egynél több — generikus, illetve specifikus jelzetet tartalmaz. Az ehhez szükséges jelmező terjedelmet nevezzük a vonatkozó eljárás minimális jelmezőterjedelmének. Tárgyalásunkban, valamint a tanulmányhoz csatolt jelzettáblázatokban a mély hornyolást, mint a generikus jelzetnek, illetve a specifikus jelzet generikus komponensének jelelemét nagy betűvel, a sekély hornyolást, azaz a specifikus komponens jelelemét kis betűvel jelöljük. 1 1.1 A legyegyszerűbb szerkezetű alárendeléses jelkulcsrendszer úgy állítható elő, hogy a generikus jelzeteket, illetve a specifikus jelzetek generikus komponensét egyetlen mély, a specifikus komponenst pedig egyetlen sekély horonnyal jelöljük a jelmezőbe. Egy teljes specifikus jelzet tehát két jelelemből fog állani: egy sekély és egy mély horonyból. —• Ez a kivitel tekinthető ama alaphelyzetnek, amelyből a problémakör további megoldásai is leszármaztathatok. Példaként az ilyen típusú jelkulcsrendszerek legkisebbikét mutatjuk be. A jelmező terjedelme 3 oszlop. Ebbe a jelmezőbe három jelhelyre tehető váltakozva egy-egy mély horony. Ezért a rendszer 3 genust (csoportot) fog felölelni A generikus jelzetek az 1. ábrán láthatók. Mindegyik jelzetben a mély horony mellett még két oszlop van. Ha ezekbe egy-egy sekély hornyú bejelölést eszközlünk, akkor azok a mély horonnyal együtt specifikus jelzeteket fognak képezni. A fenti generikus jelzeteknek megfelelő csoportok specifikus jelzeteit a 2. ábrán mutatjuk be. Jelkulcsrendszerünk összesen 9 jelzetet tartalmaz. A jelzetekkel ellátott kártyakvantum szelektálása a kihornyolt jelhelyekre szúrott tűkkel történik. Ha egy teljes csoport anyagát akarjuk kiemelni, akkor a vonatkozó oszlop belső jelhelyére szúrt egyetlen tűvel dolgozunk, ha ellenben valamelyik specifikus jelzettel jelölt lapokat óhajtjuk kiválogatni, két tű szükséges: egy a belső, egy pedig a külső lyuksor megfelelő jelhelyére. 1.2 Ilyen típusú jelkulcsrendszert természetesen bármekkora terjedelmű jelmezőhöz szerkeszthetünk. A rendszer jelzetkapacitása nyilvánvalóan a jelmező terjedelmétől fog függeni. Meg is tudjuk határozni a kettejük közötti kapcsolatot. Legyen a jelmező terjedelme n oszlop. A generikus jelzetek számossága ugyanennyi, tehát a rendszer n csoportot fog tartalmazni. Egy csoportban viszont 111