AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1960. Budapest (1962)

II. A könyvtári munka módszertani kérdéseiről - Tombor Tibor: A nagykönyvtárak építésének új útjai

«zámára sürgősen érdekes. A raktár eddigi kizárólagos helyzete ezzel megváltozik, egyre inkább csak a ritkán keresett könyvek őrzőhelye lesz. Megváltozik az új olvasóterem „légköre" is. Itt történik meg a találkozás a könyv és az olvasó között, most már szabadabb, kötetlenebb, újszerű, otthonos formák között. Kisebb térségekre osztják a nagy olvasói teret, de csak a bútorzattal, melynek terelő, irányító jelentősége van. A bútorzat felállítása is laza. Különböző nagyságú és alakú asztalok állnak az olvasók rendelkezésére. Bőséges természetes világítás áramlik be az olvasói térségbe, szükség esetén pedig a mesterséges világítás magasfokú megvilágítási erőssége biztosítja korszerű világítóberendezések útján az igényelt fényt.

66 Ebben az újszerű olvasói térben az olvasó ellenőrzése feltűnés nélkül és csak a legszükségszerűbb mértékben történik meg. Az olvasók ellenőrzése tehát szinte „láthatatlan", nem zavarja az olvasót. E gondolat jegyében pl. a müncheni Bajor Állami Könyvtár az olvasótermi ellenőrzés korszerű, kötetlen, de mégis hatásos (a hagyományos ellenőrzéssel szemben mindéképpen fokozottabb) ún. „televíziós-kamrás" ellenőrzést kívánja bevezetni.

67 A szabadpolcos olvasói térben a könyv adja meg a terem jellegzetességét s egyben legszebb dekorációját. A falmelletti állványokon kívül a teremben szabadon, az ablakok síkjára harántirányban elhelyezett állványok is állnak, tengelytávolságuk nagy, a közéjük helyezett asztalok és olvasók befogadása következtében. A hármas tagoltságú könyvtárban szigorú szabály volt az olvasók útja és a könyvtárosok útja keresztezésének tilalma, de a könyv útjának sem volt szabad kereszteznie az olvasó útját. Az új fejlődés jegyében a könyvtárosok közül többen szolgálatot teljesítenek a szabad polcok között, éspedig igen jó eredménnyel.

68 A könyv, s az olvasó szoros kapcsolata pedig az új olvasói térkialakítás egyik alapelve. Az ember, az olvasó saját egyénisége szerint szabadon illeszkedik bele tehát az új térségbe, abban szabadon mozoghat, az általa kívánt kötetek legjelentősebb részét maga keresi ki (ha szükséges azonban, akkor a jelenlevő könyvtáros segítségével) a szabadpolcos állványokon. A szabadpolcos szakterületek az olvasói térségben azt jelentik, hogy lazább, nyíltabb alakban a raktár kerül közelebb az olvasóhoz. A raktár fontos szerepe helyenként még megmarad, csupán a régihez képest más jelleggel. A megmaradt raktári területeken a tömör raktározás valamelyik típusa egyre inkább tért hódít (16. ábra). Háttérbe szorul a katalógushasználat is, a reference szolgálat azonban, mely a szabadpolcos térségben helyezkedik el, az amerikai könyvtárak mintájára előtérbe kerül. Az új könyvtárakban a szabadpolcos központi térségen kívül ma már szerte a világon új típusú helyiségek is állanak az olvasók, kutatók rendelkezésére sajátos berendezéssel ós különleges technikai felszereléssel. Ilyen helyiségek például a következők: kutató helyiségek (stúdiók, kutatószobák, tudósszobák), kutató fülkék (carrels, cubicles), írógép—diktáló—magnetofon szobák, mikrofilm és mikrokártya leolvasó, audió-vizuális berendezésű termek, előadótermek, kiállítási térségek, könyv és hírlap klubok, dohányzók, tárgyaló és társalgó termek, büffék, „zöld olvasók" kertekben, továbbá szabadlevegőjű olvasók erkélyeken és tetőrészeken stb. Mindezek az elvek s az ezekkel kapcsolatos gyakorlat (mely ismét visszahat az elméletre) alakítja ki az európai értelemben vett új könyvtárépület-típust. 103