AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1959. Budapest (1961)

IV. Könyvtár- és művelődéstörténeti tanulmányok - Dezsényi Béla: Kossuth Lajos publicisztikai munkássága az emigrációban

utazó Szalajt, Pá^mándyt, Telekit és Puls^kyt. Az utóbbiak 1848 decemberében kezdték el cikkek elhelyezését a sajtóban,

7 ők gondoskodtak a függetlenségi nyilatkozat széles körökben való elterjesztéséről. Puls^ky azonban már határozottan a polgárság, a „középosztály" megnyerésére fektette a fősúlyt, a chartistákkal nem keresett kapcsolatot. Ezzel a magyar emigráció későbbi sajtópropagandájának iránya eleve meg volt határozva az angol és francia forradalomellenes uralkodóosztály felé.

8 Marx az 1849 utáni Kossuthban és társaiban ezért már nem a proletariátus és a polgári-demokratikus forradalom szövetségeseit látta, hanem a kispolgári demokrácia táborát szaporító emigránsokat.

9 Kossuth emigrációs publicisztikájának kezdete tehát közvetlenül kapcsolódik negyvennyolchoz. Első megnyilatkozása a híres „viddini levél", amely 1849 szeptember 12-ről van keltezve. Tehát alig egy hónappal Világos után írta Kossuth, amikor Komárom még védte magát, a szabadságharc nem veszett el egészen. Leleplezi benne Görgeit, mint árulót, értekezletet javasol a nagyhatalmak között, amelyen a magyar ügyön kívül a török, német és római kérdést is rendeznék. Nyomatékosan hangoztatja, hogy Magyarország meghódítása még nincs befejezve, azon kell lenni, hogy „nemzetünk számára a státus életnek valamely eleme megmentessék." Angliával meg kell értetni, hogy Ausztria is megbukott: a cári intervenció megmutatta, hogy mint hatalmi tényező a nyugat számára értéktelen. A viddini levelet egy angol újságíróval hozzák kapcsolatba, aki szeptemberben érkezett Kossuth első száműzetési helyére Thomson álnéven, igazi neve Henningsen Frigyes Károly. Henningsen titokzatos körülmények között jött, Puls^kytöl és Telekitől hozott leveleket Kossuth számára és ezeket a csizmája talpából fejtette ki. . . Mégsem valószínű, hogy Henningsen győzte volna meg Kossuthot arról, hogy a harcot folytatni kell, Kossuth nem is akarta azt abbahagyni, a viddini levéllel egyidejűleg kitartásra hívta fel Komárom védőit —, de az általa hozott hírek hozzájárulhattak Kossuth új agitációs tervének kibontakozásához. És bizonyos, hogy a Henningsen-nel

10 folytatott tárgyalások alapozták meg Kossuth emigrációs publicisztikájának angol orientációját. Következő nagyhatású riadóját, amelyben az ellen tiltakozik, hogy a törökök az izlámra való áttérésre akarják kényszeríteni a menekülteket, Kossuth már egyenesen Palmerstonhoz intézi.

11 Ma^inivel, az olasz forradalmárral csak vonakodva veszi fel az érintkezést; igaz, hogy vele, és Teleki Lászlóval közli először konfederációs tervének első fogalmazását, de az utóbbit figyelmezteti, hogy csak akkor juttassa el a hírlapokhoz, ha „a diplomácia útján czélt érni nem remélhetünk." A diplomácián pedig ismét Henningsennck és Puls^kynak londoni tárgyalásai értendők, amelyek sikertelenek maradnak. Kossuth angol támogatással szabadul ki végül kisázsiai fogságából — amerikai hadihajón.

12 Kossuth tehát nem a sybillai könyvekkel kezében áll a nyugati közvélemény elé — mint egykor a magyar arisztokrácia elé — nem mondja, hogy ha nem kellett magyar függetlenség, most eljön a világforradalom. És mégis, tudatában van, hogy a függetlenségi harcot ebben az új formában is a népért vívja: Makk József tüzérezredes már Kiutahiába hírt hozott neki a nép hangulatáról, iránta való ragaszkodásáról s Makkot megbízatással, parancsokkal ellátva küldi vissza.

13 A Mississippi fregatt fedélzetéről, 346