AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1959. Budapest (1961)

IV. Könyvtár- és művelődéstörténeti tanulmányok - Dezsényi Béla: Kossuth Lajos publicisztikai munkássága az emigrációban

Kossuth hajós publicisztikai munkássága a\ emigrációban DEZSÉNYI BÉLA Irodalomtörténetünk adósságai között a kirívóbbak közé tartozik a XIX. század publicisztikai irodalmának feldolgozása. A század legnagyobb publicistája kétségtelenül Kossuth Lajos. Attól a perctől kezdve, hogy a magyar közéletben először hallatta szavát, úgyszólván egyetlen nap sem telt el anélkül, hogy egyre biztosabbá, egyre konkrétabbá forró politikai gondolatát ne állította volna teljes erejével a magyar társadalom átalakításáért, a gyarmati függőség változó formáinak megszüntetéséért folyó mozgalom szolgálatába. Meggyőződése szerint az agitáció az emberi értelem legelemibb, legszükségesebb megnyilatkozása, egyéneknél és nemzeteknél egyaránt az élet feltétele. Az agitáció legszélesebb tere pedig a század polgári ideológiájának a feudalizmus korához képest formájában, megjelenésében is új terjesztő eszköze, az időszaki sajtó. Kossuth a politikai hírlapírás első tudatos magyar mestere. Irodalmunk számára a cikkformát és a cikkstílust ő alkotta meg. Természetesen nem előzmények nélkül és különösen nem függetlenül a kor társadalmi-gazdasági viszonyaitól — ellenkezőleg, az újsággal folytatott agitáció az egykorú társadalmi mozgalom lényeges tényezője. Az, hogy Kossuth nemcsak az osztrák bürokráciával, de az elmaradott feudális gondolkodásmóddal és a liberálisreformer Széchenyivel szemben is diadalra vitte a sajtó jogát a napi politikai kérdésekkel szemben való állásfoglalásra — egyben a sajtó felszabadítását, vele a polgári reformkövetelmények egyik lényeges pontjának megvalósítását jelentette Magyarország számára. Kossuth első kéziratos újságjaiban mások beszédeit terjesztette, azoknak keltett visszhangot a közvéleményben, majd a Pesti Hírlapban saját reformprogramját dolgozta ki és vitte bele a köztudatba tolla erejével és szavai igazságaival leküzdve a kormány és a kiváltságaikhoz ragaszkodó nagybirtokosok ellenállását, s így most már a tömegek tulajdonává vált gondolatból cselekvő erő lett. A forradalom kitört s azt ismét ő vitte tovább a mögéje sorakozó, őt magát is siettető radikális erők segítségével — ezeket az erőket végül a Kossuth Hírlapja sorakoztatta fel a nemzeti függetlenség védelmére. A függetlenségi harc közepette a sajtó Kossuth kezében mindig hatásos fegyver volt s csak a debreceni pártharcok tompították az élét. A szabadságharc elvesztése Kossuth szimata, pillanatnyi szünetet sem jelent a küzdelemben: 1849 szeptemberében már Íróasztala mellett találjuk s tolla csak utolsó nagynak szánt publicisztikai műve, az Iratok alkotása közben hullik ki kezéből. 344