AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1959. Budapest (1961)

IV. Könyvtár- és művelődéstörténeti tanulmányok - Busa Margit: Kazinczy Ferenc munkáinak kiadástörténete. (Születésének 200.évfordulója alkalmából.)

feleleteim pedig nálam nincsenek-meg." Utóbb mégis engedni akart a rábeszélésnek. Kis Jánosnak pár hónap múlva, október 25-én így írt: „Leveleink újra dolgozásához hozzá fogtam. Nehéz munka... melly sokat nem lehet elmondani nyomtatásban." De évek múlva egyre határozottabbá vált a meggyőződése, hogy nem lehet levelezését kiadni. 1826. dec. 2-án Döbrentemek így nyilatkozik: „Én nem szeretem a' levelek kiadását, hanemha azok, a' kik irták végig tekintik. Melly sok van amit barát barátnak mondhat; de nem minden Olvasónak. Kell e' azt tudni Trattnernek, hogy nekem ellene panaszom volt? kell e' azt a' Tud. Gyűjt. Dolgozóinak tudni, hogy én némelly felvett darabot szemétnek nézek." Néhány hét múlva 1827. februárjában Toldyhoz írt levelében már határozottabban tiltakozott a levelek kiadása ellen: „Arra intesz, hogy leveleimet adjam ki. Én pedig szeretném, ha írni nem tanultam volna meg, mint hogy azt lássam, mint trombitáltatik ki a' publikumnak, a' mit barátimnak irok, 's bizalommal." A kiadáshoz legfeljebb kihagyásokkal, törlésekkel járult volna hozzá: „Én elhiszem, hogy [leveleim] kiadása a' publikumnak örömére lehet — írta ugyanakkor Toldynak — de akarnád-e Te, hogy leveleid úgy amint írtad, kiadassanak — hired nélkül — törlések nélkül?" Ilyen kétségek között, az élete vége felé járó Ka^inc^ytól természetesen nem lehetett várni egy levelezés-kiadvány megvalósítását. A feladat túlságosan nagy volt és túlságosan bonyolult ahhoz, hogy az akkori viszonyok között megoldható legyen. Mégis a i<T^7>^jy-hagyatéknak ez a legterjedelmesebb, legtöbb problémát magában rejtő része lett az egyetlen, amelynek tudományos értékű, kritikai jellegű kiadása megvalósult. * Szemlénknek végére értünk. A iC^/w^j-kiadástörténetről adott körképünk — jól tudjuk — még hagy maga után kívánnivalókat. A kiadástörténet egészéhez hozzátartozott volna egy-egy kiadás társadalmi hátterének vagy üzleti szempontjainak feltárása is, továbbá annak a hatásnak bemutatása, amelyet az egyes kiadványok az olvasóközönségre tettek, vagyis a művek társadalmi visszhangjának vizsgálata is. Minderre azonban egyelőre nem térhettünk ki. Először az alapvetést akartuk elvégezni: a kiadástörténet külső tényeinek megismertetését. A belső történet feltárása további kutatásokat kíván s második lépcsője lehet a kiadástörténet programjának. Kazinczy egyike a legelső s legnagyobb magyar bibliofileknek. Omaga rendkívüli gondot fordított kiadványainak külső csinosságára, ízléses kiállítására. Művészi metszeteket is előszeretettel alkalmazott. Súlyos anyagi áldozatokat hozott azért, hogy a sajtó alá kerülő művei az esztétikai mértéket is megüssék. Annyi kiadót látott művei között még sincs egyetlenegy bibliofil kiadás sem. Az eddig megjelent könyvek kiállítása, külseje, belseje, feltűnően egyszerű, igénytelen. Az akadémiai kiadás papirosa foszlós, az Abafi kiadásé törik. Ka^inc^y arcképét csak egy-két kiadásban találjuk meg az előzéklapon. Egykorú metszetek, arcképek, Kazinczy háza, az író sajtó alá rendezésében megjelent munkák díszítményei stb. — hiányoznak Ka^/w^-kiadványainkból, pedig képanyagunk bőven van. Talán a Rexa 342