AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1959. Budapest (1961)

IV. Könyvtár- és művelődéstörténeti tanulmányok - Busa Margit: Kazinczy Ferenc munkáinak kiadástörténete. (Születésének 200.évfordulója alkalmából.)

Abafi a Pályám emlékezetének, kézirataihoz nem jutott hozzá. A kiadvány címlapjának verzóján levő „Kiadói értesítés"-ben Abafi a kiadás filológiai alapjairól a következőket írja: „Három szöveg állt rendelkezésünkre, u. m. a Tudományos Gyűjteményé, és Kazinczy Gábor hagyatékában két teljes másolat (és némi töredékek); az utóbbiak egyikét azon okból nem véltük a Nemzeti Könyvtár szövegéül elfogadhatni, mert noha a másiknál sok helyt bővebb, de egyes szakaszai ismét olyannyira összevontak, hogy helylyelközzel a tények chronologiai felsorolásává lesznek. A kidolgozás aránytalansága arra birt, hogy szövegül a másik, valamivel rövidebb, de egyúttal kerekebb kidolgozást fogadjuk el; annyival is inkább, mivel e másolatot Kazinczy Ferencnek minden tekintetben rokona: Kazinczy Gábor maga vetette össze az eredetivel, és sajtókész állapotban hagyta maga után. Szándékunk és óhajtásunk oda terjed, hogy e nevezetes müvet, mely első megjelenésekor oly rendkívül nagy feltűnést okozott, minden változataiban megismertessük olvasóinkkal, olyformán, hogy a többi kidolgozásokban előforduló bővítéseket és lényeges eltéréseket függelékül hozzá csatoljuk." Hogy Abafi szándéka teljes mértékben nem valósulhatott meg, nem az ő hibája. A Pályám emlékezetének, autográf kéziratváltozatai csak a közelmúltban kerültek elő. Ezek közül hét autográf változatot, két másolatot, Kazinczy Gáborét és Toldj Ferencet az M. T. Akadémia kézirattára őrzi. Ezeken kívül egy autográf szövegváltozat található az Országos Széchényi Könyvtár kézirattárának P£/o/}'-ereklyetárában is. Aigner a Pályám emlékezetéhez írt „Előszó

"-ban ezt mondja: „hét szöveg" van azaz: „az Önéletírás három, és a Pályám Emlékezete négy kéziratban." Ezek nyilván ugyanazon munkának szövegváltozatai kétféle címen. Aigner mindegyik kéziratot ismerte, mert az Előszó-ban felsorolja őket, de, nem tudjuk miért nem használta valamennyit. Felsorolásában az első kézirat „Kazinczy Ferenc élete, egyedül maradékainak számokra. Széphalom, májusban, 1814." 1767-ig terjed. A második cím nélküli kéziratról Kazinczy a bevezető szakaszban így ír: „A' munka maradékimnak leve hagyva, azon tilalommal, hogy azt idegenekkel — megkülönböztetés nélkül —• láttatni, annyival kevésbbé pedig lemásoltatni ne engedjék, igen nyelvünk 's literatúránk dolgozó jobb barátjával, kik nékem, egy értelemben, úgy maradékim, mint a' kik származásokat tőlem vették. Ezek irják ki, a' mit céljaikra valónak látnak, 's tegyék, a' mit annak^ java kívánni fog." A harmadik kézirat ezzel a címmel van ellátva: "Az én Életem. Barátimnak, literatúránk barátjainak, 's legközelebb gyermekeinek. Kazinczytól. Széphalom, 1817." A második kézirat teljesebb az elsőnél, a harmadik pedig mindkettőnél. Az utóbbi 1781-ig számol be az eseményekről. Ezt dolgozta át KaZi^ZJ Szemere biztatására és tette közzé — mint már mondottuk — a Tudományos Gyűjtemény 1828. évi füzeteiben. Abafi tudomása szerint, ezt „élete utolsó éveiben még háromszor dolgozta át szerzője; mind a három Kazinczy Gábor hagyatékából a m. t. Akadémia birtokába ment át." Mivel már e másolatoknak autográf szövege is előkerült, hét eredeti kéziratot számlálhatunk. Most viszont ismeretlen Kazinczy Gábor Abafinál említett két másolata. A sok szövegváltozat közötti különbségről itt nem szólhatunk; ez későbbi feladatunk lesz. De megállapíthatjuk, hogy az Abafi-féle kiadás 333