AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1959. Budapest (1961)

IV. Könyvtár- és művelődéstörténeti tanulmányok - Busa Margit: Kazinczy Ferenc munkáinak kiadástörténete. (Születésének 200.évfordulója alkalmából.)

az 1818. évi I, „ Megcáfolása azon bitang hírnek, hogy Hunyadi János. . . vad ölelésből eredett. .. VIII. „ Az erdélyi szászok Gubernátor báró Bruckenthal Sámuelnek bibliothecaja, kép-gyűjteménye. Ezeken kívül a Felső Magyarországi Minerva 1831. évi kötete is közöl még egy részletet, ugyanazt, amely ugyanitt, 1832-ben Erdélynek és az erdélyieknek ismerete cím alatt külön is megjelent. Kazinczy halála után az Erdélyi levelek három alkalommal kerültek kiadásra. Először —• tudjuk —• Bajza és Schedel rendezte sajtó alá 1838-ban a Kazinczy Ferencz Utalásai című kötetben. Ezután 1880-ban Abafi adta ki a Nemzeti Könyvtár-ban, mint a sorozat 12. kötetét, mely füzetenként 1879. okt. 12.—1880. máj. 23-ig jelent meg. Harmadszor Kristóf György 1944-ben, Kolozsvárt rendezte sajtó alá az Erdélyi Ritkaságok sorozatának 16. és 17. darabjaiként. Ismeretes, hogy az Erdélyi leveleket Kazinczy sokszor átdolgozta; Abafi megállapítása szerint tizenkétszer. Már Bajza és Schedel több kéziratra támaszkodva készítette elő az első kiadást. Előszavukban ezt írják: „Az Erdélyi Leveleknek nem kevesebb mint öt példánya volt előttünk: t. i. a második dolgozás nem tudjuk melly évből, (az elsőt tüz emészté el), a harmadik, 1824-ből, mellyet már 1827-ben követett egy negyedik, még levélalakban, de már számos beiktatásokkal, mik az egész időbeli egységet nem ritkán zavarják; egy ötödik, 1828-ból, a levélalak felbontásával, szakaszokra osztva s azon rendeltetéssel, hogy az akkor megindított Pályám emlékezetéhe, a hetedik könyvül soroztassék; mig végre, 1831-ben belőle az ugyan azon évi pannonhalmi stb. naplókkal együtt, egy uj kötet alakult »Utazásaim« czim alatt: s ez a hatodik dolgozat, ötödik a meglévők köztt." A sajtó alá rendezésnél a kéziratok közül — így írják a szerkesztők — „a két középsőről lehetett csak szó, mellyek legalább teljesek voltak, de ezek közöl is inkább az utóbbiról, melly az udvari censura alá lévén készítve". Megállapítható, hogy a kéziratok szövegösszevetését Bajza és Schedel nem végezte el. Azt remélték, hogy „Másutt — egy, talán e' kiadás' bevégzése után valamellyikünk, által készítendő bővebb történetében Kazinczy munkáinak — lesz alkalmunk a külön kéziratok s kiadások köztt párhuzamot vonni; s az elmaradt figyelemre méltó helyeket összeböngészgetni." Az öt köziratváltozat összevetésére azonban napjainkig sem került sor. Pályám emlékezete Az a nézet, hogy a Pályám emlékezetének megírására Szemére Pál indította Kazinczjt

y napjainkban már nem látszik valószínűnek. E vélemény a Pályám emlékezetének kezdő soraira alapozódott: „Elijedek, midőn Szemere megszólita, kére, kényszerite, hogy a' miket magam és dolgaim felől pályatársainknak elmondani mindenkor készen talált, mondanám el egész közönségünknek. . ." Egy legújabban előkerült forrásból, Kazinczynak 1808-ban Cseréj Miklóshoz intézett leveléből kiderül, hogy az önéletírás gondolata magában Kazinczyb&n merült fel: „Tegnap az a' gondolat szálla-meg — írja—, 331